Tong Liushu

Név: Tong Liushu
Nem: Férfi
Kor: külsőre harmincas évei közepén jár, valódi életkora jóval nagyobb
Faj: Incubus
Jellem: Nyílt, fesztelen viselkedésű, aki bárkivel szívesen szóba elegyedik bármely témáról. Szeret diákjaival is közvetlen hangot megütni, és az anyagot is jól magyarázza, így óráit általában szeretik. Kedvenc témája a történelem, és nagy tudásának, valamint megnyerő fellépésének köszönhetően sok oktatottja kötött már ki ágyában. A korrupciót évtizedeken keresztül tanulta ki és alkalmazta, így a jobb jegyek érdekében bármikor szívesen elfogad egy-egy felajánlást, legyen szó bármiről. Általában segítőkészen áll hozzá az emberekhez, és nehéz megsérteni. De ha valaki nagyon feldühíti, akkor életre szóló ellenséget szerez magának.
Szexuális beállítottság: Hetero
Küllem: 167 centiméter magas, súlya 61 kg, bőre az ázsiaiakra jellemző színű, szemszíne és haja fekete színű, szemei mandulavágásúak és frizuráját rövidre vágva viseli. Sovány, nem túl izmos testfelépítésű, ám megnyerő megjelenésű és karizmatikus.
Viselt tárgyak: általában fehér inget és farmernadrágot visel hétköznapokon, ünnepi alkalmakkor márkás öltönyt és nyakkendőt ölt, ezen kívül van még egy tradicionális kínai ruhája is. Elmaradhatatlan kelléke még a szemüvege, amelyet leginkább megszokásból visel (nulla dioptriásak), de szívesen hord napszemüveget is. Több kisebb kaliberű lőfegyverrel is rendelkezik, amelyeket önvédelem céljából hasznosít.

2010, Nanjing
- Hivatott, igazgató úr? – lépett be a díszes irodába Tong. Igazi neve odaát természetesen nem ez volt, de úgy már évtizedek óta nem szólították őt. A kinézetre hatvanas éveiben járó igazgató, aki egy vámpír volt, mosolyogva szólalt meg:
- Igen, Tong úr, pontosan magára van szükségem – mutatott neki egy helyre az igazgatói asztal előtt, amit ő készségesen el is fogadott. Az igazgatónak szokása volt nehézkesen elkezdeni mondandóját, így hát Tong ismételten végigpillantott az irodán. Jól ismerte ezt a helyet és mindig megakadt a szeme Qin Shi Huangdi, az első kínai császár képén. Manapság népszerű volt a kínaiak között önmagukra, mint a sárkány leszármazottjaira utalniuk. Ha náluk nem is, Qin Shi Huangdi-nél valószínűleg igazuk lehet, bár ezt sajnos már nem lehet bizonyítani.
- Öhm – köhintett az igazgató, majd végre belekezdett mondandójába – A helyzet az, hogy nyílt egy új intézmény, ahol jelenleg tanárhiány van.
- És engem szeretne küldeni, jól gondolom? – kérdezett vissza Tong, majd a választ meg sem várva megszólalt. – Én örömmel vállalom a feladatot. Jót fog tenni nekem egy kis környezetváltozás. No meg az emlékirataimat is rendezgetni kívánom, arra kiváló hely lesz az.
- Remek, remek – válaszolta az igazgató szélesen mosolyogva. – Tudtam, hogy nem okoz nekem csalódást. Két nap múlva indul a gépe.
Tong visszamosolygott az igazgatóra, ám legbelül kissé dühös volt. Máris lefoglalták neki a jegyeket, holott még nem is nyilatkozott az ügyben. Persze Deng úr szeret mindent idejében elintézni. Meg amúgy is sejthető volt, hogy egy kicsit el szeretne utazni. Itt már kezdett kicsit túl rossz hírneve lenni a tanári karban és a diákok körében. Erről persze ő nem tehetett, ő egy Incubus volt, mégsem sakkozhatott naphosszat. Mindenesetre legalább lesz ideje újra átnézni a naplóit és rendbe tenni az iratait.

1938, Nanjing
Amikor először pillantotta meg a távolban a várost, ahová a kapun való átkelés után jutott, csak csodálkozni tudott. Annyi minden különbözött itt otthonához képest, hogy az valami elképesztő volt. Első maradandó élménye az volt, amikor egy teherautó konvoj vonult végig mellette a városba vezető földúton. A környéken lévő rizsföldek még otthonára emlékeztették, ám amit bent látott, azóta sem tudta feledni. Hiába járt már megannyi metropoliszban, ha megkérdeznék tőle, még mindig Nanjingot mondaná szülővárosának. Jó pár hétbe is beletelt, amíg Tong kellőképpen el tudta sajátítani az itteniek legalapvetőbb szokásait. Egy üresen álló házba költözött be – valamiért sok ilyen volt errefelé -, amely szinte egyedüliként maradt ép az utcában. A helyiek nyelvét gyorsan tökéletesre sajátította el, és hamarosan kiderült, mi is történt, amely megnyitotta a kaput. Két nép kezdett háborúba, az övék (ezt kínainak hívták) és a tengeren túl élőké (vagyis a japánoké), ez utóbbiak pedig elfoglalták az ország fővárosát, amely egykoron ez a város volt. A kormány nyugatra menekült, a bevonuló csapatok pedig hatalmas mészárlást rendeztek. Azt mondják háromszázezer embert öltek le pár hét alatt a legkegyetlenebb módokon. Sokuk kezét szögesdróttal kötözték össze, és a szomszédos Jangce folyóba géppuskázták őket. Így már értette, hogy mi is váltotta ki a kapu kinyílását. Tong –mivel ezt az emberi nevet vette fel a helyiek mintájára – az évet tanulással és alkalmazkodással töltötte. Közben sok helyi embert ismert meg, és úgy érezte csak akkor tehet értük, ha a megszállókat kiszolgáló kormány egyik tagjává válik. Így hát különleges képességeit kihasználva megkörnyékezte a nanjingi helyőrség fejét és rövid úton az egyik közhivatalnokká vált a városban.


Korabeli fénykép Tong Liushuról és Long Yunról, amint egy amerikai tiszti csoportot fogadnak. Balról a negyedik napszemüvegben Tong, közvetlenül balra előtte Long.

Hónapokig szolgált különféle pozíciókon és egyre feljebb emelkedett a ranglétrán, még a kormány vezetőjével, Wang Jingwei-jel is baráti kapcsolatba került. Ekkor kezdte a nagyméretű korrupció csínját-bínját kitanulni és rövid idő alatt említésre méltó vagyonra tett szert. Nem érdekelték már a kisemberek problémái, ehelyett szívesen költötte a tőlük elszedett pénzt saját szórakoztatására. Volt valami, ami azonban a bukását okozta: több helyi vezető és japán tiszt feleségével ápolt intim viszonyt. Féktelen vágy fűtötte és sokszor elővigyázatlan is volt, így egy alkalommal rajtakapták, amint a belügyminiszter feleségével hempereg. Az őket rajtakapó miniszter fegyver rántott, ám Tong gyorsabb volt és elmenekült a helyről. Utána már veszélyessé vált számára a maradás a városban, így gyalogosan, parasztnak öltözve hagyta el a várost és indult a front felé. Hónapokba telt, míg végül eljutott a front másik oldalára. Egy alkalommal a kínai bábhadsereg egyik teherautójára kéredzkedett fel, amelyet kommunista partizánok támadtak meg. A teherautón utazó összes ember meghalt, Tong pedig épphogy el tudott menekülni. Éjszaka démoni alakjába öltözve véresen megtorolta az aljas támadást és álmukban halomra ölte a banditákat. Ezen időponttól kezdve érzett utálatot ezek iránt az emberek iránt. Végül eljutott a kínaiak hátországába és átszökött a frontvonalon, majd előbb Chongqing-ba, utóbb Kunmingba utazott. Bábállami előélete miatt inkább nem állt a központi kormány szolgálatába, ehelyett a Yunnan tartományt uraló hadúr, Long Yun seregébe lépett be. Itt is gyorsan emelkedett a ranglétrán, és rövid időn belül a hadúr személyi tanácsadója és titkárja lett. Most igyekezett helyzetét nem lerontani, és csak alacsonyabb rangúak feleségeivel illetve lányaival kezdett ki. A hadúr tanácsadójaként és különmegbízottjaként a beosztottai rettegték a nevét, és ahol megjelent, mindig különleges, félelmetes légkör vette körül. Egyesek úgy tudják, még maga a hadúr is zavarban volt, mikor sokáig kellett a közelében tartózkodnia. Teltek az évek és eljött 1945, a japánok teljes veresége minden fronton. A központi kormány vezetője, Chiang Kai-shek jónak érezte az alkalmat, hogy lecsapjon politikai ellenfeleire. Tong éppen Burmában tartózkodott a hadúr főerőivel, amikor megérkezett a hír: megbuktatták Long Yun-t. Bár politikai mentora elvesztése kellemetlenül érintette, még visszatért Kínába és 1949-ig különféle pozíciókat töltött be a felsővezetésben. A kínai polgárháborúban a kommunisták győztek, így több millió emberrel együtt Tong is Tajvan szigetére menekült. Itt csupán pár hónapig maradt, majd tovább állt a világ más részeibe. Ekkor indult meg vándorlása a világban, amely csaknem fél évszázadig tartott.

Sok mindent csinált az ezt követő években. Három évig Buenos Aires-ben élt, ahol a kínai nemzeti hős szerepében tetszelgett a helyi elit előtt, valamint tevékenyen támogatta Juan Perón diktatúráját az országban. Ezekben az években több német menekülttel is összehozta a sors és magával Eichmannal is lehetősége volt beszélgetnie. Itt különös kisugárzását mindenki távol-keleti származásának tudta be, ahogy a világon a legtöbb helyen el tudta hitetni, hogy csak emiatt furcsa mellette tartózkodni. Persze nem sokan láttak ekkoriban kínaiakat, pláne nem volt különmegbízottakat, így az emberi kíváncsiság mindig felülkerekedett az enyhe undoron. Miután Perón elnök diktatúrája összeomlott, Tong ismét útra kelt és más országot is megismert. Indiában megtanulta a buddhizmus alaptételeit, így később néhol természetgyógyásznak adta el magát, valamint behatóan tanulmányozta a Kámaszútrát, ami később még nagy hasznára vált az életben. Beutazta Afrikát, ahol sok tapasztalatot gyűjtött, tanult egy angol egyetemen, végigment fél Párizson, bepillanthatott Franco elnök spanyolországi diktatúrájába és évekig élt New York városában. Haditudósítóként is tevékenykedett és több háborús konfliktust is megjárt a vietnámi háborútól kezdődően. Összességében véve boldog és kalandos életet élt, a világ szinte minden szegletét bejárva. Időközben jó pár magafajtával is találkozott, ezek általában azonban nem zavarták túlságosan. Aztán azonban történt valami, pontosabban két dolog vele, ami megváltoztatta az életét. A megnyílt kapukon túlról érkező lények egyre harciasabbak voltak és sokszor az embereket is megtámadták, annak a veszélyét hordozva, hogy felfedik az ő létezésüket az emberek előtt. Mindezek mellett Tong úgy érezte: mindent látott már eddig életében, újat nem tudnak neki mutatni, ám szerelmét még mindig nem lelte a világban. Kiüresedettnek érezte életét, és úgy gondolta, neki is tenni kell végre azért, amiért 1938-ban elindult útján. Így hát a 90-es évek elején visszatért Kínába, amely már teljesen más volt, mint amit otthagyott. Gyárüzemek, modern közlekedési eszközök, felhőkarcolók sokaságai jelezték: új kor köszöntött az országra. Visszatért szülővárosába, Nanjingba, amely már régen nem az a város volt, amelyet annak idején megismert. Itt szerzett magának egy házat (annak környékén, ahová először költözött be) és megpróbált beilleszkedni a helyiek közé. Szomorúan látta azonban, hogy ez nem megy neki, hosszú távon az emberek képtelenek elviselni a jelenlétét, így igazán jó kiutat jelentett neki az, hogy a város melletti démonkaput nem sikerült bezárni, így iskolát terveztek nyitni felette. Tong, akinek történészi diplomája, megannyi tapasztalata, fényképe és feljegyzése volt, úgy döntött csatlakozik az új intézményhez, mint tanár. Természetesen a történelem oktatásába kezdett bele, és egészen belejött a tanári szakmába, imádott ugyanis mesélni és az általa is átéltekről elmélkedni. Az elkövetkező tizenöt évet itt töltötte, mint tanár, csak néha szakította ezt meg egy-egy újabb pár hónapos kalandozás kedvéért. Most is ilyen időszaka volt, úgy érezte végre egy kicsit ismét új környezetbe csöppen, új kihívások várnak rá. Ahogy elhagyta autójával a repülőteret és a japán iskola felé indult, hirtelen nagy öröm töltötte el szívét és dudorászni kezdett.

Szia!

Le a kalappal, nagyon jó kis előtöri lett. ELFOGADOM! Annyit fűznék csak hozzá, hogy bár nincs földrajzilag pontosan meghatározva az iskola helye, abban vagyunk megállapodva, hogy Japánban van valahol. De ettől függetlenül nincs mibe bele kössek. Írj adatlapot és kezdhetsz játszani.