Triel Shadecaller

Név: Triel Shadecaller

Nem: Férfi

Kor: 15

Faj: Vérfarkas

Jellem: Alapjába véve csendes, inkább szemlélődő. Nem zárkózott, de ha nem muszáj, nem teremt kommunikációt. Nem bízik igazán senkiben, ő se érzi úgy, hogy benne lehetne bízni. Talán ez a bizonytalanság az oka annak, hogy bár nem jön ki túl jól másokkal, akit mégis megkedvel, azért ölni tudna. Éppen ezért még ha nem is tagja semmilyen baráti körnek, szereti a társaságot. Keresi azt, aki mellett fontosnak érezheti magát. Nyugodtak a hétköznapjai, de mindig türelmetlenül várja az új eseményeket, kalandokat. Nehéz igazán felbosszantani, de ha sikerül, nehezen tud uralkodni magán.

Küllem: 187 cm magas, vékony, izmos, de nem egy izompacsirta. Zöld szemei vannak, és sűrű sötétvörös haja. Nem követ semmilyen divatot, ezért elég egyszerű a ruházata. Hétköznapi barna nadrág, csatos bakancs, fehér trikó vagy ing, amire általában nem vesz semmit, csak egy nagy hosszú kabátot, ha készül valahová.
Vérfarkas külleme: Az átlag vérfarkasok gönyén járnak, Triel testtartása sokkal emberibb, de ezáltal ez a formája kisebb is társainál. Sűrű vörös szőre van, vállán, mellkasán és hátán kissé világosabb, sárgás árnyalatú.

Szexuális beállítottság: Hetero

Előtörténet: Finnországban születtem egy átlagos vérfarkas közösségben. Szüleim nem igazán törődtek velem, a falkánknak sok problémája volt a démonokkal, így ez kötötte le minden figyelmüket. Megtanultam egyedül eltartani magam, de mindig vonzottak az emberek. Mikor erről volt szó, az egész falka rosszallóan reagált, én viszont mindinkább úgy gondoltam, hogy az emberekkel élni nem is olyan rossz. Kamaszként többször elvitt a falka olyan küldetésekre, ahol démonokkal kellett elbánni, kik megszegték a törvényt és felfedték kilétüket emberek előtt. Sokszor véres harcokba fulladtak az ilyen küldetések, nem egy sérülést szereztem magam is. Sok áldozatunkat szántam és sajnáltam, a harcba vetett hitem folyamatosan gyengült, míg társaim elismert vadászokká váltak.
Egy nap a családom szomorúan elbeszélgetett velem erről, és arra kértek, hogy bizonyítsak. Bizonyítsam be, hogy igazi vérfarkas vagyok, és tegyem azt, ami a kötelességem. Az ő érdekükben (bár nem jelentettek sokat számomra) elfogadtam egy önálló küldetést; egy fiatalabb démont kellett felkutatnom, és a megfelelő módon megbüntetnem azért, mert emberek közé ment, és démoni formát vett fől, sőt, még rá is támadt emberekre. Mikor megtaláltam, kétségbe estem. Egy succubus volt, gyönyörű lány, teljesen lenyűgözött. Fiatal volt és törékeny, mikor meglátott, könyörgött hogy engedjem el. Én elengedtem. A falkához nem mentem még vissza, ugyanis a lány többször megjelent újra, de csak nekem. Együtt töltöttünk megannyi éjszakát, és én végre boldog voltam. Nem hiányzott a falka. Egy borzasztó napon azonban megjelent a falka vadászaiból pár, és mikor megtudták, hogy a lány még él, elkezdődött a vadászat. Nem voltak tekintettel arra, hogy testvérük vagyok, kegyetlenül elbántak velem. Én kitartottam, de túl sokan voltak. A lányt elkapták, és végrehajtották a büntetését. Elpusztították őt, és elküldték meggyötört lelkét egy olyan helyre, ahova soha nem követhetem.
A falka ezután visszavonszolt otthonomba, ahol megrovásban, haragban és utálatban volt részem. Az első adandó pillanatban elszöktem. Hetekig tartott a hajtóvadászat, hogy elkapjanak.
És íme, rátaláltam egy helyre, ahol voltak olyan vérfarkasok mint én. Olyanok, akiknek nem kell félig nomád életet folytatnia, és nem kell kegyetlen végrehajtó szerepében elszakadni mindentől, amiért érdemes még élni. Így kerültem ehhez az iskolához, ahova jelentkeztem, és epekedve várom, hogy olyanok közt élhessek, akik talán elfogadnak és megértenek.

Hi!

Az előtörténetedben találtam néhány érdekes dolgot, de nem kötök bele. ELFOGADVA
Készíts adatlapot és nyiss a kollégiumban egy topicot a szobádnak!