Shimizu Megumi

**Shimizu Megumi** Szomb. Dec. 25, 2010 6:46 pm

Név: Shimizu Megumi
Nem: Nő/Lány
Kor: 15
Faj: Sötétség neko
Jellem: Nem vagyok az a szószátyár típus, jobb szeretek csendben figyelni, így gyakran kivonom magam a beszélgetésekből. Ennek ellenére, amit rám bíznak azt teljes odaadással megcsinálom.
Szexuális beállítottság: Bi
Küllem: Az átlagnál egy kicsit alacsonyabb vagyok, olyan 150 centi körül járok. Hajam rövidre vágott, és rózsaszín árnyalatú, szemeim lilák. Bőröm elég fehér, hisz csak keveset tudok kimenni a napra. Idomaim nem igazán látszanak, hisz szinte mindig olyan ruhákat veszek fel, amik eltakarják mindezt.
Viselt tárgyak: A nyakamban egy kinyitható medalion lóg, melyben két fénykép van. Az egyiken apa és anya szerepel, míg a másikon a fogadott testvérem.

Előtörténet:

15 évvel ezelőtt vette kezdetét életem egy másik élet kioltásával. Legalábbis apa mindig azt mondta, hogy anya a szülésbe halt bele. De a szolgálóktól egy másik történetet is hallottam miszerint megölték. Anya is a Megumi nevet viselte ezért kaptam ezt. Apát a Raidon névvel illették a szülei. A családunk egy hatalmas házban tengette mindennapjait, mely Japán egy félreeső részén, egy nagy birtokon állt délcegen. A házat rengeteg szolgáló lakta még rajtunk kívül, és volt egy fiú, akivel rengeteget játszottam. Csak néhány nappal volt idősebb nálam, és ez nagy szerencse volt, hisz az ő anyja engem is képes volt felnevelni. Nagyon élveztem a gyerekkorom annak ellenére, hogy rendszeresen az ágyat nyomtam. Elég beteges teremtésnek mondhatom magam, de szerencsére az általam kinevezett bátyám mindig mellettem volt ilyenkor. Apa nem sok időt tudott rám szentelni, mert mindig úton volt. Állandóan valami halaszthatatlan dolga volt, így a szolgálók neveltek fel. A „nevelőanyám”, aki fogadott testvérem édesanyja volt, tökéletesen pórázon tartott, és tudta, hogy hogyan tudja elérni, hogy rendesen viselkedjek. A komornyikunk, Sebastian, egyben a tanítóm is volt. Rendes iskolába nem járhattam, hisz szinte állandóan beteg voltam. Gyengeségem az okozta, hogy asztmás vagyok, így nem igazán tudtam elhagyni a házat. Asztmám rengeteg mindenben akadályozott, így nem élhettem úgy, mint egy átlagos gyerek. 12 éves koromban apa elmondta, hogy nem vagyok ember. Megmutatta, hogy mit jelent nekonak lenni. Kicsit furcsa volt, hogy a kinevezett testvérem és én nem sorolhatjuk magunkat egy fajba, de ez nem akadályozott meg abban, hogy mindent elsajátítsak, amit csak lehet. Mivel a nekoknak több alfaja van, így csak töredékét kellett megtanulnom annak a rengeteg tudásnak, amit az a könyv őrzött, melyet apától kaptam. A nekok mindig az anyjukra ütnek. Apa lég neko, így nem tudta megtanítani mindazt, amit egy sötétség nekonak tudni kell. Megtanultam irányítani a sötétséget és megtanultam, hogy hogyan védhetem meg magam ezzel az erővel. Mikor betöltöttem a 15. életévem a fogadott testvérem közölte, hogy nem tekint már rám úgy, mint a testvérére. Persze megpróbáltam neki elmondani, hogy én még mindig a testvéremnek érzem, de nem hallgatott meg. Zavaromban megjelentek a füleim és a farkam. Ekkor megállt és én kénytelen voltam elmagyarázni neki, hogy mi is vagyok. Elég könnyen fogadta, és megígérte, hogy titokban tartja. Egy év telt el és a „bátyámmal” egy csóknál tovább nem jutottunk. Mindig megzavart minket valaki. Majd apa bejelentette, hogy rendes iskolába fog küldeni. Persze nekem sikerült lebetegednem, és nem érkeztem meg az évnyitóra. Mire sikerült meggyógyulnom apa azonnal útnak indított elbúcsúzni is alig volt időm.
Most, hogy itt vagyok, és még nem tudom, hogy mi lesz itt a sorsom.

**Warg Linderoth** Szomb. Dec. 25, 2010 8:02 pm

Szia!

Az előtörténeted nagyon jó, ezért ELFOGADOM
Készíts adatlapot, nyiss egy topicot a kollégiumban, ami majd a szobád lesz. Ha ezekkel meg vagy, akkor te is jelenj meg a Ceremónia Teremben és csatlakozz az ünnepséghez!

Shimizu Megumi

Shimizu Megumi

Re: Shimizu Megumi