Yagami Hayate

Név: Yagami Hayate
Nem: Nő
Kor: 23
Faj: Boszorkány

Jellem: Általában kedves, de tudja, hogy mikor van az a helyzet, amikor elő kell venni a szigorú arcát. Nehezen lehet felidegesíteni, nagy a türelme, és a legvadabb helyzetekben is képes hideg fejjel gondolkodni. A diákjait nagyon szereti, és bármit megtenne értük, hogy vidámak legyenek. Akin látja, hogy mogorva, zárkózott, és ellenszegülő, azt mindig elhívja magához egy kis beszélgetésre, ami után persze egyből helyreáll. Néha titokzatos, és gyanakvó egyéniségnek tűnik, de ezt az oldalát szereti elrejteni.

Szexuális beállítottság: Bi

Küllem: Hosszú barna a haja, sötétkékek a szemei melyek kiemelik aranyos arcát. Halvány rózsaszín rúzsa az ajkán és fehér bőre igazán különlegesség teszi a lányt. Érdekes, barna egyenruhájával mindig felhívja magára a figyelmet. Kedves és komoly tekintete mutatja, hogy megbízható személy.

Viselt tárgyak: Egy sárga hajcsat, ami mindig a hajában van.

Előtörténet:

Már kiskorom óta a boszorkányság mágiáját gyakorlom, mint boszorkánytanonc. A mesterem, vagyis az anyám, mindig szigorúan tanított, és ha valami nem sikerült, akkor természetesen mindig egyre nehezebb feladatokat adott. Így tanított meg, hogy fonot kitartónak lenni, ha valamit el akarok érni az életemben. Pontossan már azóta tanulom a mágiát, amióta már képes vagyok járni, beszélni és olvasni. A tanulási módszerek kemények voltak, mint például az esőben hegyetmászni, és a barlangban egymagam túlélni egy éjszakát. Egy nap persze mindennek vége lett, mikor a szüleim elváltak, és az apám magával vitt az emberek világába. Ott rendes emberként kellett élnem, és el kellett felejtenem a mágiát, ami az én helyzetembe nehéz volt. Az első nap az iskolámban egyből az utolsó volt. A fiúk az osztályból mindig szekáltak engem, hogy miért hordok boszorkányos ruhákat, és miért van mindig nálam egy varázspálca. Én felkaptam persze a vizet, és rájuk úszítottam az iskola növényeit. Persze nekik csak ennyi kellett máris észveszejtve szaladtak az igazgatóhoz, hogy elmondják mi vagyok én. Másnap mikor felkeltem nem a puha ágyikómban találtam magam, hanem egy cellában. Az apámat kivégezték, és a soron következő én voltam. De ez nem sikerült nekik, amikor kivittek a cellából megharaptam az őr kezét, és elkezdtem repülni. Természetesen az összes őr engem kezdett lőni, és egy el is talált. De attól még repültem addig ameddig bírtam. Egy buszmegállóba száltam le, és próbáltam magam meggyógyítani, de nem ment. Még nem voltam elég képzett. A buszmegállóba lassan megérkezett a busz, és én felszáltam rá, hisz nekem már úgyis mindegy volt hova megyek. A busz egy sötét alagúton vitt át, ami útán egy sűrü sötét erdő volt. Az ég, és a fák színéből észrevettem, hogy már nem az emberi világban vagyok, hanem ismét visszatértem a szörnyek világába. A busztól nem messze egy iskolát láttam meg, ami nagyon ijesztő volt, de nem volt máshova mennem, így bementem. Véletlenül pont az doktornővel futottam össze, aki meggyógyította a sebemet, és befogadott az iskolába. Most így új élettel keztem el tanulni, na de itt sem ment minden tisztán. A szörnyek sem szeretik a boszorkányokat, ahogy az emberek sem. Mindig kivoltam közösítve, és nem voltak barátaim. Persze az iskola tanárai tárt karokkal fogadtak maguk mellé, és segítettek beilleszkedni. Ezért cserébe megesküdtem magamnak, hogy én is tanár fogok lenni ebben az iskolában így segítve az iskolát, és meghálálni, hogy befogadott. Az egyedi varázslataimat amit régen anyám tanított át tudtam adni a következő generációnak, és ezt még élveztem is. El vállaltam az ifjú succubusok, és boszorkányok képzését az iskolában...

Szia!

Az előtörténetedet elolvastam és ELFOGADOM.

Két hibát találtam benne, de lehet hogy ti felétek ezt így mondják: "én is tanár fogok lenni". Én ezt úgy ismerem hogy én is tanár leszek, de sebaj, nem számít nagy hibának.
Viszont a másik hibád súlyosabb. Ez az iskola még csak most nyitotta meg a kapuit, ezért úgy vesszük majd, hogy ide helyeznek át téged!

Készíts adatlapot és nyisd meg a szobádat a tanárok szállásán! Ezután szeretettel várunk a ceremónia teremben téged is. Majd kicsit átalakítom a szálakat, hogy téged is megismerjünk.

Üdvözöllek közöttünk!