Jason Katsuro

Név: Jason Katsuro
Nem: Férfi
Kor: 15
Faj: Sárkány
Jellem: Csendes, néha túlságosan is. Nagyon depressziós forma. Az órákon nagyon szétszórt és úgy tűnik mintha mindig álmos lenne. Ritka, hogy mosolyog, és egy kuncogás, már a lehetetlen mellet foglal helyet. Tehát aki erre készül az készüljön fel rendesen. Ha valaki képes rá és feldühíti az egy gyors de fájdalmas harcra várjon.
Szexuális beállítottság: Hetero
Küllem: Vörös haj, Barna szem, sápadt bőr. Alkatilag sovány és olyan közép magas(172 cm).
Viselt tárgyak: Egy mély vörös farmer nadrág és farmering, alatta egy mély kék póló. A nyakában egy Yin-Yang medál lóg, de az egyik pontban egy kék a másikban egy lángvörös ékkő van.
Szülők: Apa: Ymakato Katsuro, anya: Melisa Ebonfire.

Előtörténet:
Az életem egy kis, és békés családban kezdődött. Mint két szülőm sárkány volt. Ők próbáltak normális gyerekként felnevelni, és eltitkolták igazi kilétemet még előlem is. Úgy éltem mint egy átlagos gyerek, azzal a különbséggel, hogy nem féltem használni az erőm. Ha valaki belém kötött azt rövid távon kórházba küldtem. Ezért is mindenki félt tőlem, és amikor kiléptem a folyosóra mindenki ügyelt, hogy a három lépés távolság meg legyen köztünk. Pedig nem voltam az a vérszomjas fajta, egyszerűen nem bírtam, ha valakinek baja volt velem, és nem húztam meg magam mint a többiek. Viszont aztán eljött a 8. osztály. Éppen magamban mászkáltam amikor egy fickó nekem jött és szépen kivette a pénzem. Megfordultam és észre vettem, hogy az volt aki hozzánk bukott át egy másik iskolából, de ez most nem lényeges. A lényeg az, hogy mint mindenkit őt is elküldtem a szép fehér ágyba. Viszont egy héttel később visszatért három barátja és három fémrúd társaságában. Sarokba szorítottak és elkezdtek verni, mit ha csak egy állat lettem volna amit csak úgy meg lehet ölni. Amikor már azt hittem végem hirtelen egy erős erőt éreztem ami előjött belőlem. Átváltoztam életemben először sárkánnyá. Pontos részletekre nem emlékszem... Csak arra hihetetlen erős vérszomjra, és mind a három fiút megöltem egy szempillantás alatt. Nem tudtam mit tettem, és miután visszaváltoztam egy ideig csak néztem magam elé.-Mit tettem?-Kérdeztem magamtól mire senkitől nem kaptam választ. Aztán lassan felálltam és mint egy gép hazamentem.
Otthon már egy ember állt a szüleim előtt és velük beszélgetett. Mikor ott álltam véresen, szakadt ruhában, rögtön oda jöttek, és egy jó ideig csak az egészségem felől érdeklődtek. Aztán körülbelül egy óra múlva mindent megtudtak, és ők is elmondtak mindent. Jó ideig csak néztem magam elé aztán bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Az ügyet sikerült eltusolniuk, de az emlék megmaradt. Sokáig voltam a szobámban és csak összekulcsolt térdekkel sírtam magamban. Aztán az első dolog ami a kezembe került egy ceruza volt, a másik pedig egy füzet. Megfogtam kinyitottam és elkezdtem firkálgatni, ami idővel rajz lett, ami végül rajzművészetté fejlődött. A szüleim persze aggódtak értem és mindent megpróbáltak, hogy visszakapják szeretett fiukat, de mind hiába. Aztán elhatározták magukat. Fogtak és beírattak ebbe az iskolába, hátha a többiek majd pozitív hatással lesznek rajtam. Hogy őszinte legyek... Kétlem.

Köszöntelek az oldalon!

Egész jó kis előtöri. Nekem legalábbis tetszett, érdekes olvasmány. Annyit kérnék, hogy a szüleid kapjanak valami nevet. De egyébként ELFOGADOM az előtöridet.
Pótold, amit kértem, aztán írj adatlapot. Ha ki lesznek dolgozva a képességeid, akkor majd felírhatod őket. Jó játékot!