Kousetsu no Rikka

Név: Kousetsu no Rikka
Nem: Nő
Kor: 15, de előszeretettel mondja magát többnek, vagy kevesebbnek.
Faj: Yuki-Onna
Jellem: Vidám természetű, magának való lány. Elég idegesítő, nagyon sokat dumál, de ő így érzi jól magát a bőrében. Ha valami kell neki, vagy szomorú, gond nélkül kicsapja a hisztit, mely általában azzal végződik, hogy valaki lefagy. Ezen kívül acélból vannak az idegei, tényleg képes nagyon nyugodt lenni.
Nő létére nagyon perverz, bevállalós,ezért szeret rövid ruhákban járni. Ha valaki gumicukorral kínálja, akkor bármit megtesz cserébe.
Szexuális beállítottság: Még magával se igazán tisztázta, mondhatni Bi.
Küllem:
-Haj: elég érdekesen néz ki. Alulról kezdem: Van egy fekete, majd egy kék réteg, és egy nagy, fehér terület. Ezen belül is van a hajában két vízszintes, hullámos vonal.
-Szem: Borostyánkő sárga, szelíd szemek.
-Magasság, súly: 162 cm, 42 kg.
Viselt tárgyak:
Ruházat: Alapvetően egy tágas, meleg ruha, és egy sál, de ezalatt miniszoknya és top van. A sál az egyetlen, amit sose vesz le. Többek közt azért, mert akármit eltüntethet a segítségével, és meg is idézhet.
Egyéb felszerkók: egy nagy fülhallgató, amihez nincs vezeték, se lejátszó, magától megy benne a zene, általában a nyakában hordja. Ezen kívűl 2 yaoi, 1 yuri, 5 hentai, és még 2 shounen manga könyv. Mint minden női társa, ő is folyamatosan nyalókával a szájában járkál, és mindig van nála új, ha esetleg az előzőt elszopogatta volna.

Előtöri:
Az egész Alaszkában kezdődött, azon belül nem is tudom, pontosan hol. Az egyik hűvös kórházban rémes, fülsüketítő, fagyos sikítás jelezte egy gyerek születését- egy gyerek születését, aki én voltam. Már akkor se szimpatizáltak velem az orvosok, annyit csapkodtak, hogy borzasztó. Rossz visszaemlékezni. Hogy alaszkai létemre miért kaptam japán nevet, kicsit bizarr volt, de én elég könnyen beilleszkedtem e téren. Már kiskoromban is jobb szerettem, ha valamit szopogathatok, így rendszerint cumival a számban járkáltam mindenhová, de ez nem is annyira lényeges.
A suliba egy évvel később vettek fel, mint másokat. Jó tanuló voltam, így egy idő után, 5. osztályban elértem, hogy egy osztállyal feljebb kerüljek, és nem okozott gondot a tanulás. Élveztem, hogy kivételeznek velem, és nem bántam, hogy annyit cseszegetnek, hadd éljék a saját kis világjukat.
Aztán 8. évfolyam végén, azaz, mikor elballagott volna a sok végzős osztály, következett be egy bizonyos katasztrófa. Reggel hisztisen viharzottam ki a lakásból, kifele még meg is csúsztam a jégen, amit egy beszólás követett apám felé, ő persze felpofozott. Dühöngve rontottam be az osztályba, ahol már majdnem kitörtem. Először is, Mantava Tsuhara benyomott a képembe, azért, mert ugyanolyan volt a cipőm mint az övé. Heves vitába kezdtünk, aminek az lett a vége, hogy újabb pofont kaptam. Hányat kell még elszenvednem?! -morogtam akkor.
A ballagáson a "Düh dal"-t kellet elénekelni. Miért nem valami búcsú dal?! Hülye alaszkaiak! Mikor kinyilvánítottam nem tetszésemet, az egyik tanárom újabb pofont intézett felém. Csodálkozó számból kihullott még a nyalóka is. Amilyen hirtelen sok felé tört az, olyan hirtelen törtem ki én is. Jeges aura keletkezett körülöttem, és ordításom mindent megfagyasztott, majd össze is tört, mind, ami élőlény, mind, ami ember. Csodálkozva, könnyekkel az arcomon tekintettem végig, és láttam, hogy néhány diák él és virul- mint kiderült, nem én voltam az egyetlen démon az iskolámban. Egy szuper vámpírral és egy succubussal jártam egy iskolába!
Másnap már egy másik szobában ébredtem. Az egyik tanár közölte, hogy hol vagyok, mi történt. Az iskolát elpusztították, hűlt helye se maradt, én pedig ide kerültem, a Démon Akadémiára...

Hm hm hm...

Elég érdekes előtöri, nagyon tetszik. Éppen ezért ELFOGADOM.
Készíts egy adatlapot, az összes képességedet beírhatod. Ha ezzel megvagy, akkor kezdhetsz is játszani. Ezenkívül, szeretnélek még megkérni, hogy a Csevegő topic-ban van egy Ötletek, Javaslatok rész. Ott feltettem egy kérdést és erre kéne válaszolnod.

Üdvözöllek az oldalon, Warg Linderoth