Sato Yura

Név: Sato Yura
Nem: Nő
Kor: 15
Faj: Vámpír

Jellem: Nagyon kedves és megértő, de néha perverz is tud lenni. Baráti körben mindig próbálja keresni a másik társaságát. Idegen társaságban azonban nem nyílik meg, amíg ki nem ismeri és akkor megpróbál beilleszkedni. Igazi alakjában komoly és hidegvérű. Kedvenc időtöltése az írás és a rajzolgatás.
Szexuális beállítottság: Bi
Küllem: 163 cm magas, 48 kg, ezüstös szürke szeme és barna haj.
Viselt tárgyak: fehér matrózgalléros ing és fekete miniszoknya, amik majdnem falatnyinak tűnnek jó húsú formája miatt. Ereje elzárása miatt egy karkötőt kell hordania, amit szerencsére akármikor leveheti maga is.

Szegény vámpírcsaládban születtem, de sajnos a szüleim hamar meg is haltak. Egy gazdag féltékeny házaspár egyik éjjel berontottak a szüleimhez és aljas módon álmukban meggyilkolták őket, csak mert ők boldogok voltak. Szerencsére nem tudtak róla, hogy én már megszülettem, így túléltem. Reggelre a rendőrség elvitt a gyámhivatalba, azok meg egy árvaházba raktak be, ahol az első tíz évem szörnyű volt.
Az árvaházi gyerekek folyton csúfoltak és megvertek, de még az iskolában is ugyanezeket kellett megszenvednem. Letört és lealázott voltam, de mindig tudtam uralkodni magamon. Csak furcsának tartottam, hogy sohase akartam enni és inni, de ennek ellenére jobban kívántam a vért. Ezért minden éjjel kilopóztam a szobámból, hogy egy-egy gyereknek kiszívjam a vérét.
A tizedik születésnapom után nem sokkal egy titokzatos nő megjelent az árvaházban. Elegáns, szép és kedves özvegyasszony volt, akit máris megkedvelt mindenki, ennek ellenére a választása rám esett. Nem értettem, hogy lehetséges ez,, amikor eddig tíz éven keresztül az örökbefogadó szülők sose akartak engem. Az örökbefogadó intézkedés után elmentem vele az új otthonomba, ahol nagy meglepetés ért. A ház nagyon otthonos, de valahogy úgy nézett ki, mintha különálló emberek laknának itt, a pincében pedig minden tele volt hűtött vérrel.
Az új nevelőanyám, Keita elárulta, hogy ő egy vámpír és hogy én is az vagyok, csak sajnos kisbaba koromban a szegény szüleimet boldogságuk miatt megölte egy gazdag házaspár csak azért, mert számukra csak a pénz tud boldogítani, nem a családi szeretett, amire még féltékenyek is voltak. A démoni társadalom erről nagyon jól tudott, de nem fogadhattak örökbe egy bizonyos szabályzat miatt, amit hála istennek már eltöröltek. Dühös és elkeseredett voltam, mindenáron meg akartam keresni a párt, akiknek köszönhettem a szüleim halálát és az elmúlt tíz keserves évet. Bár magántanuló lettem elkerülvén végre az iskolai veszélyeket, titkon kutatni kezdtem a gyilkosok után, akiket a tizennegyedik évemben megtaláltam. A pár még mindig ugyanott laktak, ahol tizennégy évvel ezelőtt. Nem érdekelt, hogy volt egy tizenkét éves elkényeztetett lányuk és egy hat éves hisztis fiúk, betörtem hozzájuk, hogy megöljem őket. Az arcukon rémület lett úrrá, amikor bemutatkoztam nekik és megmondtam, eljöttem megbosszulni a szüleimet. Csak ezután gyilkoltam le az egész családot, de még a vérüket is kiszívtam.
Keita megtudta, hogy mit műveltem, ezért büntetésből elzárta az erőmet egy karkötőbe. De mivel tisztában volt vele, hogy jogosan tettem azt, amit kellett, így az elzárást úgy oldotta meg, hogy csak a vészhelyzet esetén szabad csak levennem a karkötőt.
Nem sokkal később megismerkedtem egy nagyon kedves párocskával, Ritával és Kojival. Nagyon szimpatikusnak találtam őket és ők is annak. Gyakran összefutottunk az utcán, parkban és valamelyik kávézóban egy jó kis beszélgetésekre. Először csak jóbaráti viszonyt tápláltam velük, aztán a viszony egyre hevesebbé vált. Koji az a típus volt, aki heves örömmel belemenne akármibe, Rita pedig szerelmes lett belém is, én pedig mindkettőjükbe szerelemes lettem. Egyik nap már úgy találkoztam velük a parkban, hogy Rita megcsókolt, én és Koji meglepődtünk, de egyikünk se csinált belőle gondot. Nemcsak viszonyoztam a csókjait, de még Kojit is magamhoz rántottam egy smárpartira, amit Rita se bánt. A csókokat izgató simogatások követték. Amíg én és Rita csókolóztunk, Koji mindkettőnk bugyijába nyúlt ujjazni. Szép lassan a bokrok felé vettük az irányt, majd ott teljesen levetkőztünk és szeretkeztünk hármasban egy jót. Rita később megmutatta, hogy az ő kis kedvenc játékait hogy kell használni, Koji pedig gyakran megengedte, hogy kettesbe is csináljuk, cserébe azért, hogy nézhesse, ahogy mi csináljuk Ritával.
Aztán 15. évemben eljött a ballagások és a beiratkozások szezonja. Rita a helyi középiskolába lett felvéve, Koji meg a szomszéd városba, engem pedig felvettek egy új akadémiára, ahol a magamfajtákat tanítják. Örültem a lehetőségnek, de le voltam törve a kedveseim miatt. Egy utolsó éjszakát titokban eltöltöttük hármasban, majd elbúcsúztunk és külön-külön utakra váltunk. Csak reménykedni tudok, hogy az új iskolámban jó társaságra lelek.

Üdv az akadémián!

Elolvastam az előtörid. Egész tetszetős véleményem szerint, így hát ELFOGADOM!
Írdj adatlapot, rá a képességeket, majd csinálj szobát valamelyik emeleten, esetleg költözz be valakihez, akinek még nincs lakótársa. Jó játékot kívánok!

Üdvötlettel, egy fajtársad.