Emily Delaver szobája

*Mivel nem tudtam hol van Emily szobája fel vittem az első emeletre és be vittem egy szobába. Miután be vittem őt a szobába le tettem az ágyra majd be takartam.
-Öregem veled mindig csak a baj van kezdem unni már.
*Ki nyitottam neki egy kicsit az ablakot.
-Meg erősödhetnél végre. Ha velem történik valami mit fogsz tenni halálra bőgöd magad te bőgő masina.
*Elindultam ki a szobából.
-Na pihend ki magad én meg megyek foglakozóm mással.
*Ki léptem a szobából, hogy pihenhessen és mentem a magam dolgára.

Felriadok és csak nézem ahogy kiment nem akartam szólni.
~Ha ilyen leszek akkor elvesztem...
-Rayn igazad van mindig sírok de nem akartam bajt.
Ahogy kiment nem érdekelt rendet rakok a szobában és elindulok utána.Csöndben figyelem és csak megyek utána.

Csak mentem előre mikor hallottam, hogy nyílik az ajtaja.
~Mit direkt szórakozik velem? Az előbb ájult el és már is össze szedte volna magát?
Meg fordultam vele szembe.
-Nem kellene még pihenned?

-De fogok de nem itt érted?
Makacskodom és elfordítom a fejem.
-És igazad van egy bőgő masina vagyok ami téged zavar.
Mellé megyek megpuszilom és elindulok más fele.

Kissé el pirulok ahogy meg puszil.
~Nem csak a bőgő masinaság zavar.
Gondoltam magamban majd néztem ahogy megy más fele.
~Asszem az ünnepségről szépen le maradtam. Fogalmam sincs most mit csináljak.

~Ez nekem nem megy.
A zsebembe lévő ajándékot meg észre veszem ami Raynnek akartam adni.
-Rayn? Mivel volt valami ünnepség ez a tiéd.
Nyújtom neki ha elveszi elveszi de ha nem akkor nem. Amiben egy nyaklánc és egy medál van.

El veszem a nyakláncot.
-Köszönöm.
Én pedig át nyújtok neki egy aranyos maci plüssöt.
-Ez a tied. Boldog Karácsonyt.

-Átölelhetlek?Amúgy neked is-Mosolygom.
A Macid fogom.
~Remélem tetszik neked Rayn.
Mosolygom de lesütöm a szemem.

-Persze ha gondolod.
Hagyom, hogy átöleljen majd én is meg ölelem.
-Igen tetszik.
Mondtam neki majd meg simogattam a fejét.

Átölelem de kicsit könnyezik a szemem.
-Anyuék szerinted boldogok?
Jól láthatta hogy fáj nekem hogy elhagytunk a otthonunk de nem akartam bajt.
-Sajnálom!!!

-Ők csak akkor boldogok ha mi is azok vagyunk. Ha látják, hogy pityeregsz meg, hogy fel zaklatottan elájulsz akkor ők szomorúak.
Le töröltem a könnyeit, majd elengedtem.
-Majd ha egyszer neked is lesznek gyerekeid majd meg érted mit érezhetnek most anyuék.

-És te mit érzel szomorúságot?
Abbahagyom. De amint abbahagyom csak a tanár mondata jut eszembe...
- Lehet hogy jobb ha nem leszek veled sokat ugye?
Sajnáltam hogy el ráncigáltam onnan.
-Sajnálom...

Nem tudtam válaszolni a kérdésére. Magam sem tudtam mit érezzek inkább az lett volna a legjobb ha mind ketten túl teszünk a dolgokon.
-Hát talán jobb ha valóban önálló próbálkozol meg oldani bizonyos dolgokat. Csak akkor kellene segítségemet kérned mikor feltétlen muszáj.
Más nem mondtam csak azt a mi a fejemben volt.

-Értem Rayn te tudta nem csak mi vagyunk sárkányok.
Majd elhallgatok és valamit érzek ami zavar de nem mozdulok meg. Mint aki kővé dermedt.
~Olyan édes szagot érzek de nagyon jó.
Kordul a hasam.

- Hehe

Nem igazán értettem mit akart mondani valami hiányzott a mondatából.
-Aha biztos...
Feleltem egy három pontot gondolva fölém mint az animékben. Majd kordult a gyomra ami fel hívta a figyelmét.
-Nos ha éhes vagy miért nem mész enni?

-Csak valami édeset éreztem
Majd elmosolygom.
~Köszi rendes vagy de hová...
Sétálni kezdek.

-A korgó gyomor azt jelenti, hogy éhes vagy.
Mondom neki némi indulattal.
-Ezért vagy részben gyenge, mert nem eszel rendesen.
Kissé bosszúsan el fordulok és elindulok másik irányba.
-De csinálsz amit akarsz. Ha meg betegszel vagy bajod esik nem fogok örökké gyászolni.

-Zavar hogy nem eszek?
Idegesen ránéz a macira.
-Nem akartam bajt de megértheted nem bírom hogy valaki rám erőlteti de te megérted?
Elkezdek valamit majszolni közbe nézem.

-Igen zavar, mert így sosem erősödsz meg. Meg kellene tanulnod, hogyan vigyáz magadra. Én sem lehetek mindig mindenütt csak, hogy figyeljek rád. Van saját életem és nem azzal akarom folyton töltei, hogy rád vigyázok. Mert így mind ketten magányosan és értelmetlenül fogunk meg halni.
Tovább mentem és nem álltam meg.
-Ha pedig most nem haragszol meg ismerkedem ezzel a hellyel ha már miattad ide kell járnom.

~Miért ilyen?
Elindulok a másik irányba és megütöm a falat.
~Hogy lehet ilyen?
Sírok kicsit.

Hallom, hogy meg üti a falat és sírni kezd.
~Már megint kezdi. Jobb ha le mondok az életről. Miatta fogok meg halni.
Sóhajtottam egyet.
~Sosem lesz senkim mindig rá fogok vigyázni és egy szép napon meg ölnek aztán majd őt is. Sosem fogja be látni sosem nő fel.
-Nem sírjál már bőgő masina.
Fordultam felé és utasítottam.
-Mert ha sírsz nem foglak szeretni.

-Menj csak néz körbe elleszek egyedül fel kell nő nőm tudom.
Abbahagyja.
~Jaj elmondom neki akkor...
-Rayn én szeretlek csak nem úgy...

-Igen el ellene. De majd még találkozunk.
Kissé el mosolyodom ahogy mondja, hogy szeret, de nem úgy.
-Tudom hogy, érted. Na pá.
El fordulva elindultam a folyóson.

/Folyosó/