Mitsui Yua szobája

Miután fel értem a szobámba alaposan ki fújtam magam.
~Pfúúúúú ezt éppen csak megúsztam. Ha bár azt hiszem el rohantam két lány mellett is na mindegy.
Le tettem a csomagjaimat és lassan el kezdtem ki csomagolni. Igyekeztem csak a fél szobát el foglalni, mivel itt két ágy volt előbb utóbb biztos, hogy lesz egy szoba társam is.
~Ez is kész van.
Most, hogy be fejeztem a ki csomagolást úgy éreztem kicsit szét nézek az emeleten.

/Folyosó/

Lassan fel értem a szobámba Natriával.
-Semmi baj nem tudhattad.
Csodálkoztam, hogy egyből rá jött. Pedig nem is említettem neki csak kértem, hogy ne beszéljen vérről.
-Ausztráliában születem legalább is ott találtak rám. Na és te merről ékeztél?
Kérdeztem majd ki vetem egy kis ételt magamnak a hűtőből és le ültem az asztalhoz.
-Gyere ülj le csak előbb légy szíves csukd be az ajtót.

Natria felment a 3. emeletre, ahol Yua lakott. A szobában két ágy volt, csakhogy Yuának nincs szobatársa az érintetlenül hagyott üres ágy láttán. Szép és takaros szoba.
- Én a fajtán őshelyén, valahol Amazonasban születtem, de rögtön a születésem után bizonyos okokból Erdélybe költöztünk anyuval a vámpír rokonainkhoz. Anyu egyik nagybátyja vámpírral házasodott, nagyon aranyos és segítőkész család.
~ Nem úgy, mint az anyám volt férje.
Natria becsukta az ajtót, aztán leült az egyik székbe. A hűtőtáskájából elővett egy löncshúsos szendvicset és egy műanyag, fekete kulacsot, amiben hűtött vér volt.
~ Még jó, hogy nem látja, mi van benne.
- Ausztrália az egy nagyon szép hely. Két évvel ezelőtt odamentünk nyaralni anyuval és a rokonokkal... na igen, Ernie bácsinak még mindig sajog a feneke, amióta egy kenguru párt véletlenül megzavart párzási időszakban.

Hallgattam Natria történetét amin meg döbbentem.
-Akkor te vámpír vagy?
Kérdeztem vissza körben átkoztam a mai napot.
~Szép alig vagyok itt egy órája és már is belebotlottam egy vámpírba. Talán jobb ha nem mutatom ko, hogy nem igazán kedvelem a fajtáját.
Amit ki vettem a hűtőből be tettem a mikroba pár percre utána öntöttem üdítőt magamnak.
-Kérsz egy kis kolát?
Gondoltam, hogy nem fog kérni mivel vámpír, de udvariasságból meg kínáltam.

Natria mosolygott Yua döbbent kérdésén. A kulacsát elrakta. Persze nem azért, hogy tapintatosabb legyen és megnyugtatta a lányt, hanem nagyon szerette a kólát is.
- Köszönöm szépen, kérek. Nem vámpír vagyok, hanem hasonló... de ne aggódj, a mi fajtánk néhány tulajdonságot kivéve különbözik a vámpír rokonainktól.
Megvárta, amíg megkapja a kólát, aztán iszik egy kortyot belőle.
- Én egy denevérmacska vagyok. Te látszólag furcsa démon lehetsz... és te mi vagy?
Kérdezte udvariasan és óvatosan.

Ki vettem a mikroból a meg melegített vacsorámat és le tettem az asztalra.
-Értem tehát amolyan kevert faj vagy.
Elő vettem pár evő eszközt mind kettőnknek és le ültem az asztalra.
-Nos igazából ezt a titkot szeretném meg tartani bocsi. Nem csak a suli szabályok miatt hanem a saját érdekemben is. Mert nem szeretnék bizonyos fajokkal ügy össze futni, hogy tudják mi is vagyok.
Feleltem neki teljesen semleges hangon.

- Olyasmik, a denevérmacskák történelme ősidőkre nyúlik. Legenda szerint az őseink csak démonállatok voltak, amíg egy maja sámán intelligens lényekké nem változtatta őket.
Végül nem tudta meg, micsoda Yua, de nem is lepődött meg rajta. Csatlakozott Yuához és átült az asztalhoz, hogy ott fogyassza el a szendvicsét.
- Megértem, ha titokban akarod tartani a saját érdekedben.
Épp hogy egyet beleharapott a szendvicsbe, máris vidáman elmosolyodott.
- Nézd a jobbik oldalát. Mindketten különcök vagyunk.

-Jó étvágyat!
Mondtam mielőtt neki álltam enni.
-Én nem tartom magam különcnek. Csak kicsit másabb vagyok a többieknél ennyi. Senki sem lehet egy forma rengetek mindenben különbözünk. Jellemben, öltözködésben, fajtában, kultúrában, érzésekben.
Kicsit talán sértődötten válaszoltam ezért kicsit zavarba jöttem.
-Bocsi azt hiszem kicsit fel kavart amit mondtál.

- Neked is!
Viszonyozta evés előtt.
- Nem, én sajnálom. Kicsit tényleg tapintatlan voltam. - szabadkozott. - Csak nekem is furcsa, hogy egy alig ismert és egy ismeretlen démon, mint mi, itt eszegetünk és ismerkedünk. Én se vagyok olyan tökéletes.
~ Na te hülye vagy, Natria, az biztos...
Átváltott egy másik témára.
- Kíváncsi vagyok, vajon milyen óráink lesznek. A tesi a kedvencem. Te várod már?

Kicsit gondolkodtam a válasz előtt.
-Biztosan olyan óráink lesznek mint az embereknek. Talán a tesi az egyetlen ahol használni kell a képességeket vagy az erőnket.
Le néztem a vacsorámra.
~Bár jobban örülnék ha nem kellene használom őket.
-De biztosan csak az órán lehet meg tudni vagy a tanártól.
Feleltem és folytattam az evést.

- Talán igazad lehet. Ez a suli se különb, csak hát itt mindenki démon.
Miután megette a szendvicsét, elővett a hűtőtáskájából egy műanyag dobozt, amiben finom citromkrémes sütemények voltak.
- Citromos kockát? - kínálta meg. - Anyu nagyon finom sütiket készít. Az ő hibája, hogy nagyon édesszájú vagyok.
Vallotta be.

-Igen azok, de nem kell rájuk így tekinteni. Amíg ember formában maradnak addig normálisnak tűnnek így könnyű el viselni őket.
Lassan el vettem egy süteményt amivel meg kínált.
-Köszönöm.
Miután meg ettem vacsorát és a sütit el mosogattam a tányérokat.
-Na és most mit szeretnél csinálni?

A harmadik emeleten éppen egy lány szoba előtt haladtam el. Megtorpantam.
~ Talán nem lennék bunkó, ha kopognék és benyitnék. Elvégre ez még csak az első nap és nem ismerek senkit. Biztosan más is vágyik a társaságra.
Kopogtam az ajtón és ha szabadot válaszolnak, akkor benyitok és sziával köszönök.

- Én egyformának tekintek minden démont. Normálisakat, boszorkányokat és féldémonokat is, mindenkit elfogadok olyannak, amilyen. Kivéve, ha valaki egy olyan bunkó személyiség, akit más legszívesebben elverné.
Mondta, miközben Yua elpakolta az evőeszközöket és elmosogatta.
- Nos, azt hiszem túl sötét van már a vacsi lesétálásához. Szerintem játszani kéne valami...
Kopogás hallatszik.
- Úgy tűnik, valaki be akar jönni hozzánk.

Felnéztem a kopogásra.
-Lehet, hogy szoba társat kapok.
Oda mentem az ajtóhoz és ki nyitottam. Egy fiú állt szemben velem, de nem ügy tűnt mint akinek be költözne.
-Igen tessék segíthetek valamiben?
Kérdeztem tőle érdeklődve.

Elcsodálkoztam a kérdésre és hirtelen csak nyögdécselni tudtam:
- Hát izé...csak....csak azért jöttem, hogy legyen egy kis társaságom, de ha zavarok, azonnal távozok.
Úgy láttam két csaj lakik a szobában.
~ Egész jó bőr mindegyik, annyi szent.

Amint Yua ajtót nyitott, egy fiú állt ott az ajtóban.
- Szia.
Köszönt a fiúnak, aki láthatóan zavarba jött és nyögött egy sort.
~ Nem tagadom, jól néz ki a srác, de biztos nagyon izgulékony.
- Engem lényegében nem zavarnál, de a döntés a szoba lakójától függ.

A fiú dadogni kezdett gondoltam meg lepetésében.
-Akkor gyere be.
Jegyeztem meg neki mikor Natria közölte, hogy őt nem zavarja.
-Én Mitsui Yua vagyok. Na és te?
*Hellyel kináltam miután be mutatkozott és be csuktam az ajtót.

Hellyel kinált az egyik lány, akit Yua-nak hívnak.
- Köszi.- Mondtam és helyet foglaltam.
- A nevem Narazaki Ryuko. Hát neked?- És a másik lány felé fordultam.
~ Jobb társaságot nem is találhattam volna.

A srác bejött a szobába és helyet foglalva bemutatkozott.
- Én Natria Hamachi vagyok. Örvendek.
Mutatkozott be Ryukonak.
- Nem nagyon zavartál meg minket. Épp most fejeztük be a vacsorát és azon gondolkoztunk, mit kéne csinálnunk.

Meg vártam míg Natria is be mutatkozik Ryuko le ült.
-De ha gondolod meg tudunk kínálni valamivel ha éhes vagy.
A hűtőben még volt pár előre meg főzött étel csak azt nem tudhattam mi az amit ő szokott enni.
-Ha már így hárman össze jöttük akkor társasozni kellene vagy csak beszélgessünk. De ahhoz téma is kellene. Tud valaki egy jó témát?
Ha társasozni szeretnének akkor előveszem a kinevet a végén-t és le teszem az asztalra.

- Köszi, de nem vagyok éhes.- Mondtam.
Amikor említette, hogy vagy társasozunk, vagy beszélgetünk, gondolatban az utóbbit választottam.
- Ti milyen zenét szerettek?- Kérdeztem.
~ Minden lehet, csak ne társas. Azt rühellem.

- Szerintem is inkább beszélgessünk akkor, ha már így összeültünk hárman ismerkedésre. - mondta, miközben lecsukta a hűtőtáskáját, amint megitta a kóláját és legurított hozzá a kulacsából egy kis vért.
~ Na, már hiányzott.
- Éh mindent meghallgatok, csak a rockot és a rock'n'rollt utálom. Na és te mit hallgatsz?
Nézett rá Ryukora.

Öntöttem egy kis üdítőt a fiúnak hátha azt el fogadja ha már enni nem kért.
-Én szinte bármit meg hallgatok az operetten kívül. Meg a durva számokon kívül amikben semmi értelem nincs.
Natriának is öntöttem még egy kis kolát.
-Na és te miket hallgatsz Ryuko?

- Az jó. Én a progresszívet, a Trancet, meg a Dancet szeretem. Van egy-két régebbi is amit elhallgatok.
Elvettem az poharat, amibe kaptam üdítőt és megköszöntem.
- Meg néha keverni is szoktam a mixeremmel. Elhoztam a táskámban, csak majd össze kell szerelnem.
Nem tudok élni anélkül