Kuronoma Rima

Név: Kuronoma Rima

Nem: Nő

Kor: 15

Faj: vámpír

Jellem: Kettős személyiség: Amikor az iskolában, vagy utcán, olyan helyen van, ahol idegenek, illetve olyan emberek vannak, akiket esetleg nem kedvelhet, csöndes visszahúzódó, természetű. Szeret megbújni a háttérben és észrevétlen maradni. Nem nevet és szinte sosem mosolyog.
Amikor viszont a barátai, vagy családtagjai körében van elég lobbanékony, hirtelen haragú, amit mások előtt nagyon jól elfolyt, az érzelmi skálán másodpercek alatt képes az egyik végletből a másikba átmenni, s néha kimondottan fárasztóan viselkedik, főleg amikor bepörög és túl jókedvű. Nem egy perverz, de azért őt se kell félteni.

Szexuális beállítottság: Bi, de inkább a fiúkat kedveli
Küllem: Vörös félhosszú haja van, amit mindig vörös, vagy fekete masnival két copfba fogva hord.
Fehér és fekete iskoláslány öltözetre emlékeztető ruhát hord, a mellkasán egy vörös masni van, egy kékes- fekete combközépig érő zoknival és egy barna csizmával. Az egyik csuklóján két karperec van, amik keresztezik egymást, de általában a ruhája eltakarja őket ( ezekben a karkötőkben van az ereje elzárva).

Viselt tárgyak: Mindig van nála egy- egy vaskos könyv, amikről senki nem tud semmit sem, ennél fogva a tartalmuk is ismeretlen. Egy bőrszíjra erősítve tartja magánál.

Előtörténet:
Pontosan éjfélkor születtem egy kastélyra emlékeztető házban egy város szélén Japánban. A szüleim mind a ketten vámpírok voltak, s rettentően boldogok voltak, amikor megszülettem, s nem is csoda hogy nagy örömükben el is kényeztettek egy kicsit engem. Mindezek ellenére mint később kiderült, nem voltam képes beilleszkedni az ember gyerekek közé. Tartottak tőlem és én is tőlük. A szüleim hamar belátták, hogy a dolgok így nem fognak változni, legfeljebb rossz irányba, ezért úgy döntöttek, hogy otthon magántanuló leszek és majd ők fognak tanítani engem.
A dolgok elég jól alakultak, mindenkinek könnyű volt és nekem se kellet senkivel sem beszélgetnem, így megkíméltek engem attól, hogy úgy járjak mint a többi hozzám hasonló: Kiközösítsenek, esetleg megpróbáljanak bántani, bár valószínűleg, ők húznák a rövidebbet. Egy nap azonban a szüleim megelégelték a dolgot, mondván, hogy ők nem tanárok, nem tudnak nekem úgy megtanítani dolgokat, ahogy azok, akik évekig azért tanultak, hogy taníthassanak. Ráadásul én is alig vagyok társaságban, így nehezen fogok majd később boldogulni. Én mit mondhattam volna erre? Nemet? Azt semmiképpen sem, hisz eddig mindent úgy rendeztek el, ahogy én nekem jó volt, s nem akartam visszaélni a szeretetükkel, ráadásul nem tartottam helyesnek, hogy ellenkezzek velük, főleg, hogy megint csak az én érdekemben akarták ezt.
Nem sokkal később beírattak az egyik helyi iskolába, ahol vegyes fogadtatásban részesültem: A lányok már akkor rossz szemmel néztek rám, míg a fiúk lelkesek voltak... az első pár hétben, de az se tartott sokáig, mert rájöttek, hogy nem vagyok valami beszédes, furcsának tartottak, s kibeszéltek a hátam mögött, vagy szándékosan tettek úgy megjegyzéseket, hogy én is halljam. Egy fiú volt csak, aki hajlandó volt velem beszélni, de ezért őt is kiközösítették, én meg nem tudtam, hogy is érzek iránta, mivel folyton követett, ami rettentően idegesített, de közben folyton vágytam a társaságára is, s még ennél is jobban a vérére. Egy este ketten jöttünk haza az iskolából késő volt, mind a ketten fáradtak voltunk. Végül amikor már a fáradság és a vágy is eluralkodott rajtam letámadtam egy szűk kis utcában, ahol senki sem járt már ilyenkor, s inni kezdtem a vérét. Alig bírtam abbahagyni, s talán nem is bírtam volna, ha el nem ájul. Akkor rettenetesen megrémültem és elrohantam, magára hagyva őt a földön feküdve. Másnap amikor újra találkoztam vele rettentően szégyelltem, hogy így kihasználtam őt, de azt mondta, nem bánja és nem haragszik. Később a dolgok, mint ahogy sejtettem, kezdtek eldurvulni, a többi osztálytársammal, bár elképzelésem se volt, hogy miért, de nem is érdekelt egy jó ideig, míg aztán már a szüleim meg nem elégelték a dolgot és be nem írattak a nemrégiben megnyílt Démon Akadémiára, bár nehéz szívvel engedtek el, mert az iskola nagyon messze volt az otthonomtól, mégis ez volt a legjobb döntés, amit hozhattunk. S amikor eljött az idő nagy izgalommal vártam az indulást, de még jobban az érkezést, meg azt, hogy lássam milyen is az új iskola.

Üdvözöllek közöttünk!

Az előtörténetedet elolvastam és komolyabb hibát nem találtam benne. A végén volt egy mondat, ami kicsit nehezen érthető, de ennek ellenére ELFOGADOM

Írj egy adatlapot(az összes vámpír képességet beírhatod), illetve nyiss egy topicot a szobádnak a kollégium valamelyik emeletére. Ha ezzel meg vagy, akkor te is írj a Ceremónia Terembe, az évnyitóhoz. Téged még megvárlak, utána már én is fogok írni oda egy újabb reagot.

Köszönöm, de valószínűleg ezeket már csak holnap tudom megcsinálni, ezért elnézést is kérek.