Natria kis rezidenciája

A csomagokat egy kedves tanárnő segített felhozni egy új diáknak, aki nagy szemekkel nézett körül az új helyen, ahová került.
Tehát ez nem álom, hanem a valóság? Végre valahára egy olyan démoniskolába mehet, ahol a hozzá hasonlókat tanítják? Életében nem látott még ennyi démont egy helyen. Amikor ő valaha démoni társaságban volt, az akkor volt lehetséges, amikor a rokonsággal vacsorázgatott békésen.
A tanárnő elvezette az első emeletre, ahol az egyszemélyes szobák sorakoztak fel a hosszú folyosón. Nem messze a lépcsőtől megálltak egy üres szoba előtt, ami hamarosan kitárult. Amíg az ajtó zárva volt, a névtáblán tisztán látható volt a "Natria Hamachi" név.
Tanárnő: Tessék, aranyoskám, ez lesz a te szobád. Rendezkedj itt el kényelmesen, aztán ha gondolod, elmehetsz máris az ebédlőbe, vagy körül is nézhetsz.
- Köszönöm szépen, asszonyom.
Tanárnő: Ugyan, ez a legkevesebb, hogy segítsek egy picit beilleszkedni. Anyukád mesélte, hogy milyen rossz volt neked végül a halandók iskolájában... meglátod, itt jobb lesz neked. De ugye tisztában vagy a szabályokkal?
- Persze, az igazgató úr már tisztázott velem néhány alapvető dolgot.
Tanárnő: Helyes, aranyoskám. No, megyek, mert dolgom van még a tornateremben. Két szemtelen sárkányivadék büntetőmunkáját kell figyelnem. Akkor legyen szép napod és holnap menj tanításra, Natria Hamachi.
A tanárnő végül Natriát magára hagyva új szobájában elsietett. A denevérmacska lány kipakolgatott bőröndjeiből és eltette a ruhákat a szekrénybe. Személyes tárgyai nem volt sok, csak az iskolában előírt felszerelések, egy napló és két plüssállat, amik egyben a kabalái is voltak.
~ Hát tessék, végre itt. Erdélyt amúgy is kezdtem már unni.
Mikor már kész lett a pakolgatással, hátradőlt a frissen kibélelt ágyán. Sok minden kavargott a fejében.
~ Vajon rajtam kívül van még denevérmacska az iskolában? Remélem, nem, mert szerintem hallottak már a vezér volt feleségéről, vagyis az anyámról...

Az ágyon való heverés kényelmes kis pihenő volt egy ilyen hosszú út után, de lassan érezte, hogy talán ki kéne mennie egyet sétálni a szabadba.
~ Nem ártana egy kis friss levegő. Végig csak autóban meg repülőgépen ültem, szabadon aligha nem mozoghattam az elmúlt másfél napban. Na meg aztán enni is kéne valamit.
Ahogy ezt végig gondolta, lassan felállt és kisétált a szobából, amit gondosan bezárt.
Átment a folyosón, le a lépcsőn, aztán a földszintre érve kiment a kollégium bejárata elé.

/Földszint - ebédlő/

Már elégedetten és jóllakva visszatért a szobájába. Csodálkozott, hogy eddig senkivel se futott össze eddig.
~ Jobb is így. Még nem vagyok kész rá, hogy megismerkedjek másokkal. Biztos, hogy itt szokás valamilyen módszerrel üdvözölni az újakat... na, azt biztos nem tudnám elkerülni.
Bezárta maga mögött az ajtót.
~ Akkor most a megszokott kis délutáni sziesztám jön.
Egyszer csak ledobta magáról a ruháját és anyaszült meztelenül sétált oda a szekrényhez, hogy kivegye belőle a kedvenc bikinijét, amiben nagyon szeretett lustálkodni.
Felvette, aztán hátradőlt az ágyán. Hagyta, hogy a nap simogatóan melegítse a bőrét.
~ Milyen jó, hogy mi denevérmacskák ennyire szeretünk sziesztázni a jó időkben.

Hosszú órák, sőt, negyed nap telt el, mire Natria a kis sziesztája után visszavette a ruháját.
Kinézett az ablakon. A szieszta miatt pontosabb időérzéke elszállt, de a hűvösebb időből megítélte, hogy lassan kezd az idő estefelé kanyarodni.
~ Talán jó lenne egy kicsit lemenni mégiscsak ismerkedni. Nem lesz az így jó, hogy csak tanulok, eszek-iszok, azt bezárkózom ide. Úgy tudom, van itt egy társalgó is a kollégiumban.
Amint elhatározta magában, hogy mégiscsak érdemesebb lenne megmutatkoznia a nyilvánosság előtt, kívülről bezárta a szobája ajtaját és lement a földszintre megkeresni a társalgót.

/Földszint - társalgó/

- Ugyan, nem bántottál meg. Én sajnálom, mert nekem nincs fogalmam, hogy te mit eszel. Én őszintén szólva nem egy vegetáriánus vagyok.
Mondta megnyugtatóan, amíg felmentek a lépcsőn. Sekushina szobájából valóban hallani lehetett hangokat.
- Ez nem úgy tűnik, mint egy dühöngés... úgy látszik, van bent nála valaki más is. Van egy olyan rossz érzésem, hogy azt csinálják... már az első napon? Na mindegy, nem kell törődni velük.
~ És mélyen remélem, nem kell összetűzésbe kerülnöm vele ezért.
Kinyitotta a szobáját és bement a kajáért. Az ételeket egy hűtőtáskában tartotta. Azt megfogta a fülénél és kijött vele.
- No, itt vannak a csemegéim chipszestül és vérestül.

Hallgattam a lányt, de a hangokra nem akartam oda figyelni.
-Szerintem ezzel ne törődj, majd lehet, hogy te sem leszel túl csendes.
Meg vártam míg be megy az enni valójáért, de mikor azt mondta, hogy vér el szörnyedtem.
-Még csak hallani sem szeretnék róla.
Elindultam a szobám felé a lépcsőn és próbáltam másra gondolni.
~Virágok gyönyörű virágok.

/Mitsui Yua szobája/

Natria megdöbbent, amikor a "vér"szó hallatán Yua elborzadt. Egyből tudta már, hogy mi a helyzett: A lány nem bírja a vér látványát.
- Jaj, ne haragudj... nem akartalak megbántani. Nem tudtam, hogy te nem szereted a vért. Ígérem, hallani se fogsz róla többet a számból.
~ Miféle démon lehet ő akkor? Hisz egy csomó démon vérrel és friss hússal táplálkozik.
Natria bezárta a szobája ajtaját, majd elindult Yua nyomában az emeletre. HOgy elvonja a figyemet az előbbi témáról, mással hozakodott elő.
- Amúgy te honnan érkeztél?

/Mitsui Yua szobája/

Bementek a kollégiumba és máris felmentek az emeletre.
- Csak néhány nyomás a vállamra és kész vagyunk.
Kinyitotta a szobája ajtaját és beinvitálta Ryukot.
- Bocsi a pici kupiért... még nem rendezkedtem el teljesen. Veszek elő innivalót, ha kérsz... csak a vért ne piszkáld, hacsak ti is szerettek azzal s táplálkozni. Ha kell valami, szólj.
Kikészítette egy tiszta pohárral együtt a Fantát és a Pepsit a hűtőtáskájából és ráhagyta Ryukora, hogy szolgálja ki magát nyugodtan. Ő pedig ivott egyet a véres kulacsából, aztán leült a székbe és levette a kardigánját.
- No, jöhet az a vérfarkas-masszás.

Amint beértünk Natria szobájába, bocsánatot kért a kupi miatt.
- Ó, igazán semmi baj, én sem vagyok egy "rendes" srác .
Elővette az innivalókat, hogy szolgáljam ki magamat, de figyelmeztetett, hogy a vérhez ne nyúljak.
- Hehe, lehet, hogy a többi vérfarkas igen, de én nem bírom a vért.
Öntöttem magamnak egy kis kólát, míg Natria leült egy székre és levette a kardigánját. Megittam, majd odaléptem mögé.
~ Még csak most veszem észre, hogy milyen fantasztikus teste van.
Erősen nyomkodni kezdtem a vállát.
- Nyugodtan szólj rám, ha kicsit durva vagyok.

- Áh, ez nagyon jól esik...
Amíg Natria vállát jól megnyomkodja Ryuko, addig odanyúlt a rádióhoz és bekapcsolta, hogy legyen egy kis hangulatkeltés. A Backstreet Boys-tól ment az Everybody című dal.
~ No, és illik is hozzánk a zene témája, hihi...
- Nem is csoda, hogy hallottak szerint a legtöbb vérfarkas emberi munkában masszőrnek dolgozik, ha már ilyen jó kezük van.
Még meg is engedte magának, hogy halkan doromboljon, mint egy lakodalmas kismacska.

Natriának tetszett a kézi munkám és bekapcsolta a rádiót, hogy legyen egy kis hangulat.
~ Backstreet boys, jujj, azt nem bírom...
Folytattam a váll nyomkodását, majd kicsit erősebbre kapcsoltam.
~ Szívesen megpróbálnám lejjebb.

Natria észrevette Ryuko arcán, hogy nem valami tetszetős a zene.
- Azt hiszem jobb lenne átkapcsolni.
Átkapcsolta a rádiót máshová, ahol már egy semleges, de jó zene ment.
- Így ni.
Egy kis idő múlva a nyomás kissé erős lett, hogy még a dorombolás is abbamaradt hirtelen Natria hangszálaiban.
- Jaj, ez már tényleg erős volt.

Natria átkapcsolta a zenét, mert látta rajtam, hogy nem nagyon tetszik.
- Ha megengeded, nekem van pár lájtosabb számom.
Elővettem az mp3 lejátszómat, majd a füles egyik végét az ővébe, a másik felét az én fülembe dugtam.
- Ez lehet, hogy tetszeni fog. Ilyen régebbieket is hallgatok.
https://www.youtube.com/watch?v=NdcWYhcDy40
Kicsit túlzásba vittem a nyomkodást és az egyik kicsit erősre sikeredett.
- Bocsika, tényleg, nagyon sajnálom! Ugye nem fáj nagyon?!

- Semmi baj, előfordul az ilyesmi. Erős volt, de nem fájt.
Natria belehallgatott az mp3-ba, a rádiót pedig kikapcsolta, mert immár nem volt rá szükség.
~ Hmm, nem olyan rosszak ezek a számok.
- Tényleg jó kis számok ezek is, amíg lájtosabbak.
Ismerte el hangosabban is.

- Jah, elvégre vérfarkas vagyok. Azok sokszor keményebbek.
~ Hehe, és méghogy nem tetszik neki a zeném.
Abbahagytam a nyomkodást egy pillanatra és töltöttem magamnak üdítőt.
- Folytassam?

Natria nyújtózott egyet és megmozgatta a vállát.
- Áh, így már sokkal jobb... köszönöm szépen. Talán az erős nyomás mégiscsak jót tett.
Natria is töltött egyet a fantából, hogy utóíznek jó legyen a vér után. GOndolkozott egy kicsit, aztán kitalálva a háláját felajánlotta Ryukonak:
- Esetleg most én masszíroználak meg, ha akarod.
~ Talán neki is nagyon jól esne.

- Húh, köszi, egészen jól esne.
Helyet cseréltünk és közben az mp3 átváltott egy másik muzikra.
https://www.youtube.com/watch?v=aAEWghw_j7s&feature=related
Levettem a pulcsimat, majd a pólómat is, majd kinyújtóztam először, megfeszítve a bicepszeimet.

- Akkor ülj le és megnyomkodlak.
A következő szám az Eiffel 65-től ment. Ryuko leült és ledobta magáról a pulcsiját és a pólóját is, immár félmeztelenül feszített a széken.
Épp hogy Natria így meglátta először, elcsattant az ere. Elővett egy papírzsepit, hogy a kis vért letörölje az orráról. Bár szerette a vért, egy orrból kijövő mégis undorító volt számára a takony miatt.
~ A mindenit... ennek aztán van szálkás teste...
Pironkodva kidobta a véres zsepit és nekilátott a srác vállának nyomkodását.
- Szólj, ha erősen nyomlak.

Elmosolyodtam.
- Nem tudsz te olyan erősen nyomni, hogy fájjon .
Észrevettem a véres zsepit.
- Jól vagy?
~ A végén még elvérzik itt nekem.

- Na ja attól függ, hogy nyom az ember vagy a démon. Ne aggódj, semmi gondom nincs, csak elcsappant az orrom vére, de már minden rendben.
Mondta neki, aztán folytatta tovább Ryuko masszírozását, közben még hallgatta is az mp3-at. Ahogy nyomta a vállát, még a hátát és a hónalja alatt is dagasztani kezdett.
~ Milyen finom a tapintása. Gondolom igazi alakjában is jó lehet a bundája.
- Biztos a volt barátnőd örülhetett, hogy egy ilyen jó formájú fiúja volt.

A hónaljam alatt folytatta a masszírozást. Kicsit összerezzentem.
~ Hopsz, erogén zóna.
- Hehe, nos igen...a volt barátnőm összesen annyit nem látott belőlem, mint te eddig. Akkor még éretlenek voltunk.

- Áh... akkor ezek szerint még csak meg se történt köztetek? Jaj, bocsáss meg, hogy ilyesmit kérdezek tőled... de egyáltalán még csak ki se próbáltatok valami komolyabbat? Ennyire rövid volt a kapcsolatotok?
Natria egyszerre döbbent és zavart volt, még a mp3 fejhallgatójának az egyik fele kiesett a füléből.
~ Na te hülye vagy Natria, az biztos...
- Én legalábbis akárhányszor nagyon közel kerülök valakihez, bennem fellágol egy kicsit a vágy, de sose mertem megtenni... ti se éreztetek akkor semmi ilyesmit?

- Vágy volt köztünk, de rövid volt a dolog. Én meg mertem volna tenni, de valahogyan nem jött össze.
~ De vele szívesen csinálnám.
A masszírozás egyre jobban esett. Véletlenül hallattam egy nyögés szerűséget.
- Bocsi.- Mondtam elpirulva.

- Sajnálom, hogy így alakult köztetek, akármi történt.
Ryuko nyögésére ő is elpirult. Biztos azért, mert a hónalja alatt masszírozta, úgyhogy ismét ott kezdte el masszírozni.
~ Biztos már nagyon le akarná vezetni... sőt, nekem is rá kéne végre szednem magam egy kis légyottra. De hát alig ismerjük még egymást, de már érzem, hogy kezd köztünk forrósodni a levegő.
- Én minden esetben bevallom, hogy kicsit félek tőle, de mégis néha vágyom rá, hogy kipróbálhassam fiúval vagy lánnyal... még akkor is megmozdult bennem valami, amikor ki akartak kezdeni velem.

Az arcom vörös színe nem múlt el, mert immár világossá vált számomra, hogy Natria mit akar elérni.
Élveztem a masszírozását és úgy gondoltam, már ő is eléggé beindult.
Felálltam a székről, megfordultam és egy nagy csókot adtam a szájára.
- Akkor azt mondom, csináljuk...látom már, hogy te is akarod.