Fubuki szobája

Kora délutánra hozott be az iskola busz a kollégiumba. A buszon jó volt a hangulat, de nem számomra, én teljesen magamba fordultam, amikor a busz átlépett az átjárón, ami az iskolához vezet. Azóta nincs internet, így a laptopomat el is tettem. Zenehallgatással ütöttem el az időt. A többi diák ügyet sem vetett rám, ahogy én sem rájuk. Amikor a busz megérkezett, a csomagjaimat egy férfi segített felvinni a szobámba. Szerencsére az első emeleten van a szoba, így nem kellett sokat cipekedni. A férfi az elmondása szerint az igazgató személyesen. Udvariasan beszélt velem, de én szinte meg sem szólaltam. Csak egy biccentéssel reagáltam köszönésképp a segítségért. Ez után bezárkóztam a szobámba és azzal együtt a saját világomba. Elővettem a füzetemet, majd leültem a földre a fal mellé és elkezdtem a füzetbe rajzolni. Hogy mit, nem tudtam, kialakul majd rajzolás közben. Fél óra múlva már néhány havas hegycsúcs van a rajzon, az egyik hegyen egy ház. Hasonlít az otthonomra. Máris lennék inkább otthon. Lassan elálmosodom, majd rádőlök a füzetre és elalszom...
Néhány óra múlva, amikor felébredek, úgy döntök, hogy kimegyek egy kicsit a szabad levegőre. Bár igazából jobb lenne bent maradni...De egy kis séta jót fog tenni.

/Erdő/

Nem tartott sokáig, hogy elérjük a kollégiumot, és lassan felsétáltunk a lépcsőn is. Kicsit ideges voltam, hisz még nem voltam lány szobában, és főleg nem aludtam együtt egy lánnyal. Viszont a növekvő kíváncsiság gyorsan legyűrte a kételyeim. Amikor oda értünk a szobámhoz egy pillanatra megálltam.
-Te menj előre, én áthozok pár cuccot.-Mondtam, és kinyitottam az ajtóm. Először összeszedtem pár kényelmes ruha darabot, amiket majd lefekvéskor veszek föl. Aztán a rajzfüzetemet is magamhoz vettem hisz ki tudja lehet azt is fogunk csinálni. Ezután kimentem, és átmentem az ő szobájába.
-Itt vagyok.-Mondtam, és becsuktam az ajtót magam mögött. Letettem a pizsamaként szolgáló ruhát az egyik félre eső területre a rajzfüzetem pedig az asztalra.

Elég hamar megérkeztünk a kollégiumba. Éreztem Katsuron, hogy ideges. Én is az voltam, persze semmi olyasmit nem terveztem, csak szerettem volna, ha velem alszik. Végül a szobáknál elváltunk.
-Rendben.
Nyitva hagytam az ajtót, hogy majd bejöhessen. Addig előkészítettem a szobát, pontosabban csak előkészítettem volna, ugyanis nem volt szükséges. Nem volt rendetlenség. Hamar megérkezett Katsuro is, hozott magával váltóruhát és a füzetét, ahogy láttam.
-Mit lenne kedved csinálni? Nézzünk valami filmet, vagy rajzolgassunk?

-Öm nem tudom...-Mondtam, majd ránéztem a TV-re. Kicsit megráztam a fejem magamban. Majd a rajzfüzetemre, de hirtelen nem igazán tudtam. Bégül is a mellett döntöttem. Megfogtam a füzetem, és leültem mellé.
-Szeretnéd, hogy rajzoljak neked valamit?-Kérdeztem kedvesen miközben a ceruzám hegyét a papírhoz tettem, és felnéztem. Ez volt az első alkalom, hogy nem tudtam mit is akarok rajzolni, nem gondoltam volna hogy ez megtörténhet, így magam is meglepődtem a kérdésemen.

Katsuro elsőre nem igazán tudott mit javasolni, végül a rajzfüzetét vette kézbe és megkérdezte, hogy rajzoljon-e nekem valamit.
-Persze..csak nem tudom, mit...
Elkezdtem gondolkodni, közben körbe néztem a szobába, hátha ad valami egy ötletet, végül egy kristályból készült madáron akadt meg a szemem, ami a polcon volt.
-Rajzold le a kedvenc állatodat.-mondtam kedvesen.-Én rajzoljak neked valamit?

Vártam egy kicsit, hogy válasszon, majd kicsivel később meg is kaptam. Kicsit elgondolkodtam, vajon mi is az én kedvenc állatom. Nem jutott semmi az eszembe, nem igazán kötődtem az állatokhoz.
-Öm... Nem is... Tudom... Talán... Egy képet az otthonodról?.
Aztán eszembe jutott egy kóbor kutya régebbről. Az éh halál kergette én pedig megszántam, és oda adtam neki az uzsonnám.~Igen ez jó lesz.~Visszamentem az emlékezetemben, és elképzeltem a kutyát, majd rajzolni kezdtem. Szépen karakteresen rajzoltam, szinte minden szőrszálat meghúztam. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól rajzolok állatokat. Bár igaz magamat eléggé művészien tudtam megalkotni de az más. Az egy misztikus kreatúra. Magam is meglepődtem menyire jól sikerült.~Fhu... Pedig azt hittem pocsék lesz.~Gondoltam magamban.

Végül sikerült megegyeznünk, hogy ki mit rajzoljon egymásnak. Nekem az otthonomat kell lerajzolnom, ami nem nehéz feladat, hisz gyakran megteszem. De Katsuro kedvéért lerajzolom megint.
-Rendben.
Előveszem a rajzfüzetemet és elkezdem a rajzot. Először a házunkat rajzolom meg, majd köré a hegyeket, amiket hó borít az egész környékkel együtt. Olyan, mint egy szép karácsonyi tájkép, karácsonyi díszek nélkül. Végül kiegészítem karácsonyfával, szánkóval és néhány állattal. Mikor kész, akkor aláírom és megvárom, míg Katsuro is végez az ő rajzával.

Kicsit vártam, majd megfordítottam a lapot, és szembe fordítottam vele.
-Nos?... Milyen?-Kérdeztem kicsit félénken. Most kicsit kíváncsi voltam az eredményemre, hisz ez volt az első alkalom, hogy egy állatot rajzoltam. Közben az ő rajzát figyeltem. Látszott, hogy karácsonyi hangulatba rajzolta le. A hegyeket kicsit megnéztem. Nem tudtam eldönteni, hogy csak díszítő elemnek szánta, vagy tényleg hegyvidéken élt.
-A hegyek közt laktál?-Kérdeztem halkan.

Végül mindketten elkészülünk és megmutatjuk egymásnak az alkotásunkat. Katsuro egy kutyát rajzolt nekem. Valahogy az az érzésem, hogy nem kedvenc állat, csak valamiért ez jutott eszébe.
-A te kutyád?
Ez után ő is rákérdezett az én rajzom miatt, hogy hegyekben éltem-e.
-Igen, a szüleimnek van ott egy panziója...Ott laktam egészen addig, míg ide jöttem tanulni.

-N-Nem... Csak ez az állat állt a legközelebb hozzám.-Mondtam halkan, közben a házal kapcsolatos válaszán gondolkodtam.
-Biztos szép hely...-Mondtam, és kicsit összekulcsoltam a térdem majd szétnéztem kicsit, hátha látok valamit amit érdemes figyelembe venni.
De nem igazán találtam semmit. Kicsit elgondolkoztam, és eszembe jutott a kérdés. Már kettesben voltunk megkérdezhette ha akarja.
-Mi a kérdésed?-Kérdeztem meg hirtelen. Lehet kicsit tolakodónak tűnhet számára, de kezdtem kíváncsi lenni.

-Szóval...a barátod?-kérdeztem vissza.
Ez után megdicséri az otthonomat. Nem szoktam kérkedni a rajztudásommal, de elég élethűen le tudom rajzolni, amit szeretnék. Főleg, ha ilyen jól ismerem.
-Az is...talán...egyszer eljöhetnél.-felelem kedvesen.
Ez után csendben maradok, nem tudom, mit kérdezhetnék tőle, végül ő adja meg a választ erre a gondomra.
-Hát...ez kicsit kínos nekem...nem szeretek szabályt szegni...De...szeretném tudni, hogy...mi is vagy te?-kérdezem halkan.

-... Csak egyszer találkoztunk...-Mondtam ahogy végig néztem a rajzon miközben ő folytatta.
Bár tudtam, hogy valami ilyesmit fog kérdezni, mégse tudtam eldönteni, hogy igazat mondjak, vagy vissza utasítsam. Kicsit elhúztam a szám. Nem tudtam eldönteni. Aztán valami eszembe jutott amivel talán nem kell olyan szinten megszegni a szabályt.
-Feladok egy talányt...-Mondtam halkan.-Tűz a lelke, és légben él. A középkor szörnye, mely a legendákat szülte, melyek ma is meséket ihletnek. Ez vagyok én.-Mondtam, és elnéztem a szoba legtávolabbi sarkába. Ha ebből nem találja ki, akkor még nem tartunk ott, hogy elmondjam.

Egyszerű válasz helyett egy talányt kapok, ami magában rejti a választ.
-Szóval tűzzel kapcsolatos és a levegőben is él...középkori szörny...
Kicsit gondolkodom. Nem sok démont ismerek, de tüzes nem sok van. Vannak olyanok, mint én, csak azok tűzből...Viszont azok nem olyan közismertek, hogy legendák szóljanak róluk...De a hatalmas aurája alapján valami nagy és erős szörny lehet...
-Hmm...Talán...
Nem mondom ki végül. Fogom a rajzfüzetemet és lerajzolok benne egy sárkányt, ami egy szép vidék fölött repül és tüzet okád éppen. Ez után megmutatom a fiúnak.
-Eltaláltam?

Figyeltem, ahogy gondolkozott, és ahogy rajzolt. Valamiért úgy éreztem sejti mi is vagyok. Mikor megmutatta a rajzot a szám egy vékony mosolyra görbült, és felnéztem rá.
Nem kellettek szavak, hogy tudja mi a válasz, de bólintottam.
-Ha jól sejtem te pedig egy Yuki-Onna vagy.-Mondtam, és képzeletben újra az a kép jutott eszembe, amit neki rajzoltam. Amikor a két ellentétes elem találkozott.
Kíváncsi voltam, vajon mit gondol most.~Mi járhat a fejedben?~

Úgy tűnik, eltaláltam, mert egy mosollyal válaszolt. Amikor mosolyog, úgy érzem, mintha egy teljesen más személy lenne. Végül ő is elmondja, szerinte mi vagyok. Én sem felelek neki szóban, csak felemelem az egyik kezem és az ujjaim jégkarmokká változnak, majd vissza normálissá.
-Ezek szerint...kicsit túl feltűnő voltam...-mondom egy kis mosollyal az arcomon.
Ez után nem mondok semmit, csak azon gondolkodom, most mi legyen. Egy igazi sárkány van a szobámban. Végül megint a füzetemet fogom és rajzolok. Ezúttal is sárkányt, ám ez egy jégsárkány lesz egy fagyos barlangban. Amikor kész, megmutatom Katsuronak.

Figyeltem ahogy a kezén végig fut a jeges erő és karmokká alakítja, és vissza húzódik. Bár csak én is ilyen könnyen tudnám változtatni a testem.
-... Egy kicsit...-Mondtam halkan. El se tudtam képzelni, hogy pont a közepébe trafáltam az első alkalommal amikor megpróbáltam. Még most is ezen gondolkoztam, de nem mutattam ki. Amikor rajzolni kezdett kicsit kíváncsi lettem, hogy vajon mit tervezhet. Miután megmutatta kicsit elmosolyodtam.
-Szép... De én nem így nézek ki.

Remélem, azért nem sokan sejtik, hogy mi vagyok. Csak Katsuro közelében csináltam apró dolgokat.
-Akkor majd jobban oda kell figyeljek a dolgaimra.-felelem halkan.
Tetszik neki a rajzom, de megjegyzi, hogy ő bizony nem így néz ki. De attól még a rajz jó lett és látom rajta, hogy nem csak kedves akar lenni.
-Gondoltam...De én szeretem a hideg dolgokat...De ezt már mondtam.
Leteszem a füzetet és felállok, majd a hűtőhöz megyek.
-Nem kérsz valamit?

-Igen...-Mondtam halkan, és ismét körbe néztem, miközben ő felállt, és oda sétált a hűtőhöz. Megkérdezte, hogy kérek-e valamit mire rögtön egy kérdés jutott eszembe.
-Mi van?-Kérdeztem, és én is felálltam, hogy a saját szememmel is megtekintsem a választékot. bár valamiért azt gondoltam, hogy tele lesz fagyival.
Akármi is van kérek valami nekem tetszőt, majd visszasétálok, és ismét leülök. Nem igazán tudtam miről beszélhetnénk, így csak csendben ettem az ételt, és figyeltem ha hozzám beszélt.

Amikor oda jön a hűtőhöz, láthatja, hogy szinte csak olyan dolgok vannak benne, amik hidegen jók. Joghurtok, pudingok, üdítők. Van azért csoki, meg felvágott is. Nem igazán van túlzsúfolva, ellenben a mélyhűtő tele van fagyival.
-Na, mit kérsz?
Ha pudingot vagy joghurtot eszik, adok neki egy kanalat hozzá. Én egy tölcséres fagyit eszem. Leülök az ágyra és hozzá látok.
-Finom? Kérsz még egyet?

Nem nagyot tévedtem. Kicsit szétnéztem az ételek közt, és végül a puding mellett döntöttem. Kivettem egyet, és vissza ültem az ágyra. felbontottam, majd elkezdtem lassan bekanalazni. Nagyon finom volt. Kicsit felnéztem, miután végeztem, és bólintottam mind két kérdésre.
Letettem a kis poharat az íróasztalára, vagy ha volt, akkor a kukába dobtam, és elfogadtam a másik tálkát is amit kiürítettem.
-Köszönöm, ez finom volt.-Mondtam, és leültem az író asztal szélére. Azon kezdtem el gondolkodni mit is csináljunk.

Katsuro két joghurtot is megevett. Persze nem sajnáltam tőle. Ha akarta volna, hagyom, hogy kiegye az egész hűtőt is. Közben én meg megettem a fagylaltot, majd kezet mostam. Utána leültem a fiú mellé.
-Szívesen. Ha később kérsz még, akkor szólj bátran.-feleltem mosolyogva.
Most gondban vagyok, mert nemigen van ötletem, hogy mit is csinálhatnék. Végül leszállok az íróasztalról és megfordulok. Felnyitom a laptopom és bekapcsolom.
-Hallgatunk egy kis zenét?
Felmentem az internetre, és csak arra vártam, hogy Katsuro mondjon egy dalcímet, amit hallani szeretne.

-Kösz-Mondtam halkan, és oda sétáltam az ablakhoz, hogy kicsit szétnézzek a környéken, közben Fubuki beindította a laptopját, és megkérdezte, hogy akarok-e zenét hallgatni.
-Miért ne-Mondtam, és bejöttem az ablakból. Úgy tűnt, hogy rám várt, úgyhogy kicsit gondolkodnom kellett, hogy mit is szeretnék hallgatni.
-Öm, legyen mondjuk... Linkin parktól a crawling.-Mondtam, és figyeltem ahogy kikeresi, majd ahogy elindítja.
https://www.youtube.com/watch?v=oCSdLtNZbaA&translated=1

Katsuro adta is a dal ötletet, én pedig kikerestem a neten. Ez után elindítottam, majd leültem az íróasztalra.
-Jó kis szám. Egy időben én is sok nyugati zenét hallgattam.-mondtam halkan.
A dal tényleg jó volt, én is ismerem. Bár a japánok közül kevés olyan személyt ismerek, aki hallgat ilyen zenét. Én magam annyira nem, jobban szeretem a japán dalokat. Többet nem szólok, had menjen a zene, ha már kikerestem.

Nem tartott sokáig, hogy elindítsa. A jó öreg Linkin park. Mindig is szerettem a zenéjüket, és ez alól a mai nap sem kivétel. Csöndben hallgattam a zenét, és közben Fubukit néztem. Örültem, hogy tetszik neki a zene.
Oda sétáltam mellé, és megfogtam a kezét.
-Örülök, hogy tetszik.-Mondtam kedvesen, és simogatni kezdtem.

Engedtem neki, hogy megfogja a kezem, elvégre mi most járunk. Legalábbis, azt hiszem. Én igennel feleltem, amikor ő megkérdezte. Utána elkezd simogatni.
-Mi legyen a következő?-kérdeztem, amikor lement a dal.
Rendesen felültem az asztalra és az ölembe vettem a laptopot. Egy kézzel nem volt könnyű, de azért sikerült. Várom a következő dal ötletét.
-Esetleg most válasszak én?