Mika és Taki szobája

Ez a nap is elérkezett, új iskola, új otthon. Igazából örülnöm kellene, hisz most úgy járhatok iskolába, hogy a lakhelyem sem a szüleim közelében van. Márpedig ez jó, hisz nem vagyok szabályok közé szorírva. Mégis rossz kedven van, szívesebben mentem volna Sakikoval egy iskolába...Mindegy, a barátságunk meg marad. Na meg, talán itt is találok pár értékes barátot. Bár kétségeim vannak...A szüleim gondoskodtak egy fuvarról a kollégiumig, úgyhogy nem kell a többi szörnypalántával együtt utazzak az iskolabuszon. Az autó elhalad az iskola kerítése mellett, így megcsodálhatom.
~Nem nagy szám,remélem belülről megkapóbb...
Végül megérkezünk a kollégiumhoz. A sofőr, aki egyébként a családom egyik szolgája, felviszi a szobámba a csomagjaimat. Hogy biztos elférjek, egy két személyes szobát foglaltam le magamnak. Remélhetőleg nem kell majd megosszam senkivel. Vagy ha már muszáj, remélem olyan lesz, akivel jól ki tudok jönni. Miután a csomagjaim a szobámba kerültek, a sofőr elköszön és magamra hagy. Egyedül maradok a szobában.
-Ez jó lesz, úgy tűnik itt jól el fogok férni...
Ki kellene csomagolni, de először kicsit ledőlök, hogy kipihenjem az út fáradalmait. Jól esne egy kis friss vér...

*Ahogy haladtam fel felé el hagytam először a 2.emelet egyik ablaka mellet. Majd jött a 3. emelet egyik ablaka mellet és mentem tovább fel az égbe.
-Juhúú imádok repkedni.
*Kicsit le néztem és láttam ahogy a be költöző diákok be gyalogolnak vagy autóval érkeznek meg.
-Már innen is érdekes a látvány, de a környék az biztosan szebb.
*Kicsit arrébb lebegtem a pálcával, hogy jobban körbe nézzek.

Egy jó fél órát pihenek, mire végre rá tudom szánni magam, hogy felkeljek. Egész kényelmes ez az ágy, úgyhogy nem meglepő, hogy nem szívesen keltem fel róla.
~Ha reggelente is ilyen nehéz lesz felkelni ebből az ágyból, rá kell számoljak vagy fél órát az ébresztőre...
Most, hogy kicsit lazítottam, jöhet a kipakolás. A holmin nagy része kipakolásra vár, egyedül a hűtőszekrény lett előre idehozatva és beüzemelve. Így van egy saját kis ételraktáram. Lassan neki állok a kicsomagolásnak. Mivel szobatársam nincs, oda pakolok, ahova akarok. De azért csak a szoba egyik felét sajátítom ki, egyenlőre...Szerencsére a szoba úgy van berendezve, hogy kényelmesen be lehessen rendezkedni. Mindennek találok megfelelő helyet, a cd-s magnónak, a könyveimnek, meg minden kis apróságnak, amit elhoztam otthonról. A laptopom az íróasztalra kerül, remélhetőleg legalább a koleszban van internet hozzáférés, a suliból nem nagyon néztem ki. Miután ezekkel megvagyok, már csak a ruhákat rakosgatom be a szekrénybe.
-Na,kész vagyok...Akkor most megint jöhet egy kis pihi...
Kinyitom az ablakot és külök a párkányra, háttal nekidőlök az egyik oldalának. Épp belefeledkeznék a látnivalókba, mikor valaki elsuhan az ablakom előtt.
~Remek...úgy látom, be kell majd húzzam a függönyt az esetleges kukkolók miatt...

*Ahogy körbe néztem nem messze a sulitól láttam pár érdekes helyett amik jók lehetnek ki kapcsolódásra.
-Ha jól látom van park és erdő is a közelben. Talán van egy tó is benne valahol a közepén.
*Elnéztem a hegy felé, de nem tartottam különösen érdekesnek.
-Hmm egy hely ahol talán lesz egy kis kirándulás, ha csak nem veszélyes akkor nem hiszem, hogy el visznek oda minket.
*Ahogy nézelődtem Miu le mászott a vállamról és pálcán kezdet óvatosan sétálni.
-Le ne ess nekem Miu, innen nem biztos, hogy lábra érkezel.

Jobb dolgom nincs, úgyhogy a kolesz körüli részt nézem, hátha látok pár csinos leányzót, akiknek érdemes lenne megkóstolni a vérét. Látok is pár szemrevaló teremtést. De itt óvatosnak kell lennem. Sosem tudhatom, mibe botlok. Itt mindenki emberi alakban van.
-Kénytelen leszek még várni ezzel...-jegyzem meg magamnak.
Lemondóan sóhajtok és csak bámulok ki az ablakon. Majd kimegyek a közeli városba és keresek ott enni valót. Vagy marad a behűtött vér. A semminél az is jobb...A kis hűtőszekrényre nézek. Szerencsére bőven van benne kaja. De az inkább tartalék, jobb szeretnék megint friss véren élni, mint az általános iskola utolsó évében.
~Körül kellene nézzek odalent is, de semmi kedvem most kimozdulni...

*Nézelődtem tovább mikor a hasam tudtomra adta, hogy hosszú volt az út otthonról.
-Azt hiszem nem ettem eleget indulás előtt. Ráadásul a hűtőbe csak ki pakoltam anyutól kapott dolgokat, de nem néztem meg mik azok. Jó lenne tudni, hogy az évnyitó után lesz-e vacsora est, mert ha lesz akkor nem eszem most. Legalább lesz étvágyam ha még is csak lesz vacsora est. Addig meg nézelődöm, de jobb lesz ha lejjebb megyek.
*Kicsit el kezdtem lejjebb lebegni, ahogy lejjebb értem egy lányt pillantottam meg az egyik ablakban.
-Helló :) .
*Intettem neki ahogy lejjebb ereszkedtem közben figyeltem, hogy Miu le ne essen.

Szép lassan belefeledkezem a tájba. Teljesen más, mint az emberek világa. Az iskola építői jó munkát végeztek, kellően kísérteties a látvány. Illik az iskolához. Egyszer csak valaki rámköszön. Felnézek rá, az az illető lehet, aki elrepült az ablakom előtt.
-Cső!-köszönök vissza.
~Ez meg...miféle?
Szembe fordultam vele és a lábaimat kilógattam az ablakon. Nem igazán voltam most beszédes kedvemben, de ha már idejött, akkor válthatok vele pár szót. Feltéve ha mond valamit, mert nem nagyon jut eszembe semmi érdekes.

*Ahogy lejjebb lebegtem csak a mozgolódásra lettem figyelmes és ahogy fel néztem a lány lábai már ki felé lógtak az ablakból. Visszalebegtem majd le néztem a földre majd vissza rá.
-Repülésre vagy ugrásra készülsz?
*Kérdeztem tőle bár inkább az előbbire számítottam. Gyorsan végig is néztem rajta gyorsan.
~A ruhából ítélve ez a lány most élheti a vadkorszakát. Kicsit sok rajta a smink, lehet majd meg szólják miatta a tanárok. De lehet, hogy nem lesznek vele szigorúak, végül is nagyon magányosnak tűnik .

Lenézek a mélybe. Igazából nem vagyunk olyan magasan, meg nem is nagyon esne bajom, elvégre vámpír volnék. Valószínű, hogy fájna az érkezés, de ennél többre talán nem kellene számítanom.
-Az igazat megvallva egyikre sem. Csak kiültem ide levegőzni.
Oldalt fordulok és megint az ablak szélének dőlök a hátammal,az egyik lábam hajlítva előtte, a másik pedig lóg lefelé
-Na és, milyen az iskola madártávlatból? Innen elég lehangoló látvány...
Elnézek az iskola irányába, csak remélni merem, hogy belülről jobban fest. Innen nézve akár kísértetkastély is lehetne.

-Hát nem olyan vészes mint amilyennek tűnik a környék persze sokkal szebb. Van park és erdő is a közelben. Talán egy ó is lehet benne valahol.
*Feleltem a lánynak.
-De innen nézve valóban lehangoló a látvány. De nem olyan vészes, biztosan hamar meg lehet majd szokni.
*Mondtam neki közben Miu újból fel kapaszkodott rám, majd fel mászott és le ült a vállamon és nézte az éppen el repülő madarakat.

Ahogy az idegen lány válaszolt, újra végignéztem a tájon. A temetőre emlékeztető terület valóban otthonos volt.
-Igen,tényleg kellemes a légkör. Jobb, mint az emberek világában. Ott minden csupa élet. Ez sokkal jobban illik hozzánk, szörnyekhez.
Figyelem a kiscicát, amint a lányon mászkál, de nem tettem szóvá, hogy figyeljen rá jobban, mert még a végén leesik.
-Nekem a kolesz eddig jobban tetszik. Különösebben amúgy sem vagyok oda az ódivatú dolgokért.
Kezdek éhes lenni, de ezt jól leplezem, legalábbis amíg a gyomrom nem ad hangot a dolognak. Még mindig arra várok, hogy valami friss préda erre tévedjen.

-Hát igen.
*Mondtam nem túl biztatóan, mert végül is én nem voltam szörny. Legalább is nem voltam hozzájuk sorolható.
-Akkor a te utad is hosszú lehetett. De lehet, hogy a meg nyitó után lesz egy kisebb vacsora est és akkor tudsz majd enni. Addig talán ki bírod, ha pedig még sem lenne vacsora est akkor gondolom csomagoltak a szüleid egy kis elemózsiát.
*Miu közben kicsit el kezdet hozzám dörgölőzni, ezért fel nyúltam hozzá és kicsit meg simogattam.
-Bár azt nem tudom a hűtőt mivel lehet majd fel tölteni, ha esetleg el fogynának az ilyen dolgok. Sajnos nem hiszem, hogy ki mehetünk majd az iskola területéről be vásárolni.

A hütőre pillantok, amit a rendezkedés közben áttoltam a sarokba az ágyam mellé. Szívesen innék egy kis vért, de még mindig várok.
-Igen, hosszú volt. De itt jobb lesz, úgy érzem.-felelem egykedvűen.
Mikor a lány arról beszél, hogy biztos nem mehetünk ki az iskola területéről, nevethetnékem támad. A kezemmel a számhoz kapok, hogy visszatartsam, mint valami köhögést.
-Szerinted ez engem kicsit is érdekel? Ha ki akarok menni, akkor ki is megyek...Nem fogok éhezni a kedvükért....Egyébként az én hűtőm tele van, mivel az őseim előre gondoskodtak a kajáról.

*Kicsit el mosolyodom.
-Hát pedig ha benne van az iskola szabályzatában akkor lehet mérgesek lesznek ha meg szeged.
*Miu kicsit dorombolni kezdett ahogy simogattam.
-Az jó, de csak akkor ha nem romlandó.
*Mondtam neki, bár nem akartam ilyesmivel untatni.
-Egyéb ként Ikumi vagyok, Hana Ikimu.

Csak legyintek az iskola szabályzatára tett utalásra. Különösebben nem hat meg az iskola szabályzata. Sose álltam hozzá a szabályokhoz túl pozitívan, és nem is tervezem.
-Bolond lyukból bolond szél fúj...Még nem hallottad?
Fejemet az ablak szélének döntöm, így kényelmesebb. Nem igazán tudom, hogy érdemes-e ezzel a lánnyal barátkozni, nem igazán érzem hasonlónak. Mármint jellemben.
-Hát, az én kajám nem igazán romlandó, ha jól van tárolva.
Érthető, hogy idejött beszélgetni, mert épp úgy nem ismer senkit, mint én sem. De valahogy még mindig vissza húz a szívem Sakikohoz.
-Fujiko Mika...-mondom el én is a nevem, mikor Ikumi bemutatkozik.

*Nem igazán értem mire célzott a meg jegyzésével ezért nem igazán vettem magamra.
-Nos igen, mondjuk az eget nem tudják majd mindig figyelni így aki tud biztosan el röppen pár órácskára.
*Be fejeztem Miu simogatását.
-Szabad meg kérdeznem honnan származol Mika?
*Kérdeztem tőle, mert már nem volt jobb ötletem.

Kissé meglepnek a lány szavai. Nem lehet csak úgy kisétálni, vagy kirepülni akármerre az iskola területéről, ezt tudnia kellene.
-Kétlem, hogy ez gond lenne. Mivel az iskolát egy különleges mező veszi körül, hogy megvédje az emberek világától, ahogy az emberekét ettől. Ha egy repülő elrepül az iskola fölött, valószínűleg valami teljesen mást lát helyette.
Míg beszélek, lenézek a kollégium elé. Úgy látom van, aki már szerzett barátokat. Vagy régi baráttal találkozott.
-Kitakamiból jöttem...Na és te?

*Kicsi el gondolkodom a halottakon.
-Akkor meg kell keresni a mezőn azt a részt ahol ki lehet menni. Mert kell lennie ilyennek végül is nekünk be kellet jönnünk és a szüleinknek ki kellet mennie valahol.
~Én részbe embernek vagyok tekinthető azt hiszem.
*Mika válaszáról nem jutott eszembe Kitakami, de földrajzból sosem voltam jó.
-Én Európából származóm csak sajnos el kellet költöznünk onnan.

Kissé félreérthető, amit Ikumi mond. Hirtelen már nem is olyan ártatlan, mint elsőre hittem.
-Meg kell keresni? Ez úgy hangzik, mintha te magad is ki akarnál lógni egy kicsit.-felelem mosolyogva.
~Talán csak félrebeszél, de az is lehet, hogy ez az ártatlan külső valami sokkal vadabbat rejt?
Befele fordulok a szobába, majd leugrok a padlóra, aztán visszafordulok Ikumi felé.
-Európa jó lehet. Talán egyszer elmegyek oda is...Most, ha nem haragszol, szeretnék pihenni egy kicsit. Pá!-köszönök el, majd integetek is és becsukom az ablakot. Utána elhúzom a függönyt is.

-Hát végül is szabadnak születtem, így igazán nem lehet baj, ha időnként kicsit szórakozni vágyom.
*Mondtam kis mosollyal.
-Hát ha majd el jutsz oda akkor sok országot tudsz majd be járni.
*Jegyeztem meg neki őszintén.
-Semmi baj meg értem. Sajnos néha meg feledkezek arról, hogy van élet rajtam kívül is. Örülök, hogy meg ismerhettelek. Szia!
*Miután el köszöntem és Mika be ment a szobájába én is le lebegtem a szobámba és be repültem az ablakon.

/1. emelet/ Hana Ikumi szobája/

/Az új szobatárs /

Az érkezésem után egy férfi elkísért a kollégiumig. Azt mondta, hogy még csak nagyon kevesen érkeztek meg, ezért nyugodtan választhatok magamnak egy szobát. Elmagyarázta a kollégium felépítését is, így nagyon hamar el tudtam dönteni, hogy a 3. emeleten választok egy szobát.
Az épület előtt elválok a férfitől, majd bemegyek a bejáraton. Amint meglátom a lépcsőket, elindulok felfelé. Mire felérek a csomagjaim cipelésétől annyira elfáradok, hogy az első ajtót megcélzom ami a szemem elé kerül.
Így is történt. Gyorsan az egyik ajtóhoz lépek, majd bekopogok. Nem várok semmilyen válaszra, a kopogás után szinte azonnal belépek. Semmivel sem foglalkozok, csak azzal hogy az egyik ágyra ledobjam a cuccaimat.
Amint átlépem a küszöböt érzem hogy a lábaim nem bírják tovább és elesek. Az egyik csomagom ekkor szétnyílik és a fehérneműim a szoba padlóján szétszóródnak. Ezután veszem csak észre, hogy egy másik lány is van a szobában.
- Elnézést! - szólalok meg elvörösödött arccal, majd elkezdem összekapkodni a fehérneműket.

Miután behúztam a függönyt, még egy percig álltam ott és csak néztem a padlóra, majd fáradtan sóhajtottam.
~Ennyi társaság elég is volt így első napra...
Neki álltam körbe nézni a szobában, szomorúan tapasztaltam, hogy nincs semmi internet hozzáférésre utaló nyílás a falon. Mondjuk azt tudom, hogy a mező,ami körbe veszi az iskolát, még a mobiltelefonokat is leárnyékolja. Kénytelen leszek a közeli városban netezni, ha sikerül kijutnom.
~Végülis jó ez így,legalább anyáék sem tudnak annyit zaklatni...
Alig fejeztem be a keresgélést, mikor kopognak és egy lány lép be az ajtón egy halom csomaggal megpakolva. Mielőtt bármit tehetne, összeesik és az egyik csomagja kinyílik, majd mindenhol fehérneműk landolnak.
-Semmi gond...eltévedtél?-kérdem közömbös hangon.
Jobban megnézve az elpirult arcát,egész helyes. Mivel nem akarom, hogy sokat szöszmötöljön, megyek és segítek neki. Felkapok pár fehérneműt és oda viszem neki, majd az egyik bugyit jobban szemügyre veszem.
-Csinos darab.-mondom mosolyogva.

- Ö... köszönöm! - hebegek, még mindig vörös arccal.
Nagyon zavarba vagyok a történtek miatt. Egészen addig, amíg össze nem szedem a fehérneműimet nem nézek fel. Amikor befejezem a pakolást felállok és a lány szemébe nézek. Még mindig kicsit zavarban vagyok, de legalább már nem vagyok elvörösödve.
- Egy fickó azt mondta, hogy szabadon választhatok egy szobát a kollégiumban. Én pedig ezt az ajtót láttam meg először. Sajnálom, nem tudtam hogy már foglalt. Ha gondolod átpakolok egy másikba!
Ezután elkezdem felvenni a csomagokat. Ha azt mondja hogy maradhatok akkor lepakolok az egyik ágyra, de ha nem, akkor átmegyek egy szobával arrébb.

Vissza adom neki a kezemben lévő fehérneműket, majd megvárom, míg befejezi a pakolászást. Bár felajálja, hogy átmegy máshova, de valahogy nem akarom. Szimpatikus lány. Meg normálisnak is tűnik. Elveszem az egyik csomagját.
-Foglalt, igen...De csak félig.-mondom a végét mosolyogva.
Elveszek még egy csomagot, majd az üres ágyhoz viszem és leteszem őket. Utána vissza megyek a lányhoz és betessékelem, hogy becsukhassam az ajtót. Nem vágyom újabb látogatóra.
-Az én nevem Fujiko Mika. Na és téged hogy hívnak?-kérdem tőle.
~Talán nem is lesz olyan rossz ez a suli,ha már szobatársnak is egy ilyen helyes csajt fogtam ki.-fut át az agyamon, miközben újra végigmérem és kezet nyújtok felé.

Szerencsére nem kell a csomagjaimat másik szobába vinnem, maradhatok itt. Legalább nem leszek egyedül.
- A nevem Abareru Taki, nagyon örvendek! - nyújtok kezet a lánynak.
Ha elfogadja a kézfogásomat, akkor gyengéden megszorítom. Ezután lepakolom az egyik ágyra a csomagjaimat, majd bepakolom a ruháimat az egyik szekrénybe. Amint elpakoltam mindent a lányhoz fordulok:
- Bocsi, de nagyon megzavartalak az érkezésemmel?