Azazel Rakiel és Alana Wallance szobája

-Én is hidd el szeretném de én mondtam hogy gyorsan gyógyulok. De tudod mit majd valamikor bepótoljuk mit szólsz hozzá?
*Kérdeztem tőle mosolyogva miközben egy kicsit el is kalandoztam. A szavaknak valóban ekkora nagy ereje lenne. Talán van is hogyha az ember szívéből jönnek és nem csak az udvariasság diktálja őket.*
-Talán nem is sejted hogy mennyire kívánatos is vagy akkor amikor nem tehetem meg. De az megvigasztal hogy holnapra már semmi bajom sem lesz.

- be is fogom rajtad hajtani, mert ilyen szavak után, a másik dolgot nem is említve vágyom a karjaid közé nagyon - súgtam a fülébe, majd adtam az arcára egy puszit.
- lehetek még kívánatosabb is - kuncogtam el magamat.
- rendben leszel tényleg? biztos? - fordítottam komolyabbra a szót, és a hangvételt is, mert még mindig aggódtam érte

Igen történtek ennél már rosszabbak is velem. Talán most jobb is hogyha kihagyom a példákat de annyi elég hogy a legdurvább sebesülésem 2 nap alatt gyógyult meg. Ez amit most kaptam csak a seb mélysége miatt ennyi idő. Egyébként még egy órába se telne.
*Mondtam neki hogy megnyugtassam. Azzal meg nem akartam még jobban lesújtani hogy mi is volt a legszörnyűbb amit eddig el kellet szenvednem. de nem is ezen töröm tovább a fejem hanem inkább igyekszem valahogy még jobban megnyugtatni őt afelől hogy holnapra elmúlik.*
-Az csak jó lesz várom hogy mikor is hajtod be rajtam. Most talán ne mutasd meg hogy milyen kívánatos tudsz lenni mert még a végén seb ide vagy oda megtenném.

Szavait hallva kicsit megnyugodtam, majd elvettem tőle a könyvet, és felültem rá óvatosan.
- ajánlom is, hogy meggyógyulj reggelre tényleg, mert különben velem gyűlik meg a bajod - mondtam vidáman neki. Már tényleg nyugodtabb voltam, hiszen ő is már sokkalta jobb színben volt,mint eddig.
- mit is tennél meg? -kérdeztem játékosan tőle, majd ledobtam a trikómat, ami eddig rajtam volt, majd ráfeküdtem óvatosan.
- tudod, ha nem is szeretkezünk, érezni akarom a bőrödet az enyémen - fogtam kicsit halkabbra a dolgot. Még mindig kirázott a hideg annak a gondolatától hogy az a mocsok tette rám a kezét, és ki tudja mit művelt volna velem még.

-Na vajon mi lehet az amit megtennék ?
*Néztem rá mosolyogva.*
-Nekem is jól esik az hogyha a közvetlen közelemben érezhetlek. Nem is merek belegondolni mi lett volna akkor hogyha magával visz az az alak. De annyi biztos hogy nekem sem lett volna itt maradásom hanem utánatok mentem volna és előbb vagy utóbb megtaláltalak volna hogy újra az enyém legyél. De szerencsére ez nem történt meg és már most érezhetem a bőröd bársonyos érintését a testemen és a finom illatod.

- én nem tudom mit tennél meg - kuncogva bújtam hozzá félmeztelenül.
A szavaitól megborzongtam picit. Egyrészt attól, hogy mi lett volna ha, de szerencsére nem történt semmi. Másrészt pedig szavai megint csak felborzolták a kedélyeimet.
- ha így folytatod nem fogom tudni magamat türtőztetni - nevettem fel vidáman. Jól esett már ez a nevetés a sok rossz után, ami ma történt, vagy történhetett volna. Újra az a békés boldogság járt át, ami korábban is ha vele voltam.

-Na vajon mit tennék meg? Hát csak talán annyit hogy kimutatom mennyire is szeretlek téged vagy is megmutatom azaz tettekkel de szerintem érted mire akarok kilyukadni. De most inkább azon jár az eszem hogy hogyan is tudnálak kárpótolni azért mert most nem csinálhatjuk.
-Majd önkéntelenül is közelebb húztam magamhoz és az ötletek keringtek a fejemben amiket újra és újra elvetettem mert egyik sem volt elég jó. Elvégre még sosem voltam ilyen helyzetben mert még sosem kellet ilyesmit csinálnom. Majd végül is feladtam és eldöntöttem megkérdezem őt róla elvégre ő tudja minek is örülne most a legjobban.*
-Mivel tudnálak kárpótolni aminek örülnél is?

- nem nem értem mire akarsz kilyukadni -felültem rajta, és cseppet sem feszélyezett a dolog, hogy félmeztelenül ülök rajta.
- hm, nem is tudom. jelenleg csak egy dolog jár a fejemben, de azt most nem igazán lehet. így nem tudom , hogy mit is csinálhatnánk. mit szólnál egy masszírozáshoz esetleg, aztán pedig édes deden aludnánk egy nagyot, mert ránk fér, reggel pedig azt teszel velem ,amit csak szeretnél.- kuncogva szálltam le róla, és bújtam mellé.

/bocsika, hogy csak most /

-A a masszírozás jó dolog akkor nyugodtan csinálhatod. Az igaz hogy a pihenés ránk fér főleg rád egy ilyen mozgalmas nap után mint amilyen a mai volt. Holnap már jobb lesz mint ma mindkettőnk számára. Nekem a sebem miatt neked pedig talán sikerül elfelejteni az egész mai napot. Nos ha készen vagy akkor kezdheted vagy nekem kellene csinálnom?
*Néztem rá egy picit kérdően hogy megbizonyosodjak afelől hogy most mi is lesz. Tudtam hogy a mai napot egyikünknek sem lesz könnyű elfelejteni de legfőképp neki eléggé megrázkódtató élmény lehetett az ilyesmi annak aki nem szokott még hozzá hogy mindig csak bántani akarják.*

Felsóhajtottam, ahogy hallgattam, és a mellkasát cirógattam.
- inkább maradjunk csak így még is - adtam puszit a mellkasára, és csak csendben öleltem őt, magamba szívtam az illatát, addig, amíg az álom el nem nyomott.
Reggel hamarabb ébredtem, mint ő és így hagytam pihenni az ágyban, én pedig elmentem egy forró fürdőt venni, hogy felébredjek.

-Hát ha így gondolod akkor nyugodtan rád fér a pihenés és én egész este melletted leszek.
*Mondtam neki az utolsó mondatokat mielőtt még elaludt. Gyorsan elnyomott az álom és nem akartam más mint csak álmodni és felejteni a mai napból és elgondolkoztam hogy milyenek is lesznek az elkövetkező hónapok amiket itt fogok tölteni. De annyi biztos ameddig ő mellettem marad addig nincs mitől félnem. A reggel első fényére keltem fel. Majd kinéztem az ablakon és a fák lombjai között a halvány napsugarak lágyan játszadoztak. Majd magam mellé néztem és megláttam hogy nincs mellettem senki. De gyanítottam hogy hol is kell keresnem. Felkeltem az ágyból nyújtóztam egyet és a fürdő felé vettem az irányt. de az ajtót kinyitottam de nem mentem be. Majd ha behív akkor talán.
-Jó reggelt. Jól aludtál?

Álltam a víz alatt, és nagyon élveztem, ahogy végig folyik rajtam minden egyes vízcsepp. Még is csak a víz az egyik lételemem, és mérhetetlenül szeretem. a másik nagy szerelmem pedig kint alszik az ágyban édes deden. Nem volt szívem felébreszteni, de most még is mintha a hangját hallanám.
Kinyitom a tusoló ajtaját, és kinézek.
- Jó reggelt neked is - válaszolok mosolyogva, majd az ujjammal hívogatni kezdem őt.
- nincs kedved csatlakozni?

-Rendben csak leveszem a kötésem mert most már úgy érzem hogy teljesen jól vagyok és már semmi bajom.
*Mondtam neki miközben elkezdtem odakint letekerni a kötésem majd egy pillantást vetettem arra a részre ahol tegnap egy seb tátongott most már semmi nem volt ott. Majd bementem a fürdőbe és először csak néztem őt majd később úgy tettem ahogyan kért csatlakoztam hozzá a fürdésben.*
-Így jó lesz? Tudod min gondolkoztam... hogy milyen is lesz az iskolában az élet .

- rendben - nyugtáztam a dolgot, de aggódva néztem ki, hogy jól van e. De mikor láttam, hogy tényleg rendbe jött vissza bújtam a víz alá, és vártam,hogy csatlakozzék hozzám.
- aham, jó, csak kicsit gyere közelebb- kuncogva hozzá simultam, és úgy élveztem tovább a víz simogató érzését.
- bárcsak tudnám a választ neked erre, de ez nekem is új dolog

-Hát biztos izgalmas lesz ketten.
*Simítottam végig az arcát lágyan és közben egy kicsit közelebb húzódtam hozzá ahogyan kérte tőlem.*
-Tudod mire gondoltam még? Hogy most a tegnapi miatt kárpótolhatnálak.

- ebben biztos vagyok - bújtam hozzá szorosan és kezemet végig futattam ott, ahol megsérült. Megkönnyebbülve tapasztaltam , hogy minden rendben van, és teljesen meggyógyult.
- nem , nem tudom - mondtam sejtelmesen, és kíváncsian néztem rá.
- hm, és hogyan is szeretnél kárpótolni? - néztem rá ártatlanul, mint egy kis angyal.

-Hát nem is tudom....
*Mondtam neki sejtelmesen de még is mosolyogva hogy legyen valami sejtése hogy mit is akarok. De eközben elkezdtem lassan és szenvedélyesen elkezdtem csókolgatni a nyakát.*
-Csak egy kis kényeztetésre gondoltam... De ha akarod mehet tovább is. Feltéve ha érted hogy mire is gondolok.
*Kacsintottam rá miközben tovább folytattam hogy kényeztessem. Nem akartam most mást csinálni mint most vele lenni. Mert a tegnapi nap folyamán rá is jöttem hogy milyen könnyen el veszíthetem őt ezért igyekszem megadni neki majd mindent.*

- akkor ki tudja, ha te sem és én sem - kuncogtam miközben feleltem neki.
Felsóhajtottam, ahogy ajka a nyakamat kezdte felszántani, én pedig simogattam a tarkóját, hogy biztassam kicsit.
- bármi ami csak az eszedbe jut -sóhajtottam fel, majd megcsókoltam őt.
- értem, és szeretnék veled lenni , ahogy tegnap este is. a bőröm akarom érezni az ajkadat, a kezedet, mindent - suttogtam érzéki hangon a fülébe, és tovább simogattam a hátát, és a karját, le egészen a fenekéig.

-Akkor megyek egy kicsit lejjebb is hogy jól érezd majd magad.
*Tovább folytattam a csókolgatást miközben az egyik kezemmel a a mellét kezdtem el masszírozni.*
-Remélem ez már jól esik és kényeztet is egyben.
*Miközben tovább folytattam és csak egyre intenzívebben csókolgattam. És közben egyre csak közelebb és közelebb húztam magamhoz. Majd újra megcsókoltam őt hosszan és szenvedélyesen.*
-Na ez milyen érzés?

- rendben - kuncogtam el magamat, majd elakadt a lélegzetem, ahogy a mellemmel kezdett játszani. Már beletanult a dolgokba, és már nem is akartam hogy esetleg más lánnyal is kipróbálja a szexet, nem akarom hogy más lány érintsen, vagy bármi egyéb.
- igen, nagyon jól esik - cirógattam a vállát, majd a hasfalán is végig húztam a kezemet, majd újra ott simogattam, ahol megsérült.
Elvesztem a csókjában picit, és viszonozva azt húzódtam közel hozzá.
- nagyon jó - válaszoltam rekedtesen, és felhúztam az egyik lábamat, és hozzá dörgölőztem.

-Akkor én elégedett vagyok. Folytassam még vagy ennyi elég lesz a kényeztetésből?
*Kérdeztem tőle miközben továbbra sem hagytam abba amit csináltam miközben én is egyre jobban élveztem a dolgot ami az volt hogy boldoggá tehetem őt. És nem érdekelt nagyon most más csak ez és szívből csináltam. Nekem ő volt a legtökéletesebb lény a földön de még mindig ott motoszkált bennem hogy esetleg a tanárok majd elszakíthatnak egymástól de nem érdekelt. Csak élvezni akartam a társaságát és boldoggá tenni őt és nem ezen rágódni.*

- most tényleg itt szeretnéd abba hagyni? - kérdeztem komolyan, majd kibújtam a karjai közül, és kiszöktem a fürdőből. Beszaladtam a szobába és elnyúltam az ágyon.
Néztem a plafont és vártam türelmesen. Kicsit durcáskodtam, vagy csak játszottam, egy kis női taktika kell néha XD

-Hé most meg mit csináltam?
*Kérdeztem tőle de hasztalanul mert már ki is viharzott. Nem is tudom hogy mit csináltam rosszul de egy kicsit még csak bámultam magam elé és gondolkoztam. Majd kiszálltam én is a kádból és magamra vettem egy törülközőt. És lassan kiléptem a fürdőből és megláttam hogy az ágyán fekszik. Nem is tudtam hogy mit mondhatnék de azért nem maradhatok szótlan. Csak közelebb mentem de csak állva maradtam mert tudtam hogy valami rosszat tettem.*
-Megbántottalak?

Hallottam a kérdését, de nem válaszoltam. pihentem a saját ágyamon, nem is az övében, ahol eddig mindig is voltunk.
- nem, te mondat, hogy abba szeretnéd hagyni - nyújtózkodtam egy nagyot, hogy minden porcikám feszes, legyen és kívánatosabb xD

-Én csak megkérdeztem de sajnálom hogyha valamivel megbántottalak.
*Mondtam neki leszegett fejjel mindennel azon voltam hogy kiengeszteljem és nehogy elveszítsem őt.*
-Nem is tudom hogy mit mondhatnék amivel kiengesztelhetnélek.
*Végig csak cikáztak a gondolatok a fejemben és a tegnapesti álmomban hangok jártak a fejemben amik róla szóltak.*