Azazel Rakiel és Alana Wallance szobája

-Miután te elmentél én is menni készültem csak még bemelegíteni maradtam. De viszont egy levelet hoztak nekem amiben az állt hogy nem mehetek edzeni. Majd tovább olvastam és kiderült hogy kitől is jött. A szüleimtől és velük együtt a megváltóktól. A levélben az állt hogy a megváltók tudatták velük hogy megszöktem. Bár nem tudom hogy hogyan de a szüleim megtudták hogy itt vagyok. Kaptam tőlük egy esélyt mert még nem tudatták menedékkel hogy itt vagyok. A feltételek azok hogy itt mindenből a legjobbat kellesz hoznom és akkor nem juttatnak oda vissza.
*Az utóbbi mondataimnál már álltam. Ezalatt pedig végig az ott kapott szenvedés és fájdalmak jutottak az eszembe. És eközben már a szemem is párásodott és a végén pedig könnyekben törtem ki miközben Alanát öleltem és az arcomat belé temettem.*
-Nem akarok oda visszamenni. Nem akarom újra átélni azt a sok szörnyűséget. Nem nem nem.... Legfőképp pedig téged itt magadra hagyni és egyben elszakadni tőled.

Figyelmesen végig hallgattam, és hagytam hogy az arcát belém temesse. Nem akarom, hogy elmenjen, vagy hogy szomorú legyen.
- Nem lesz gond - kezdtem simogatni a hátát ,és szorosan öleltem őt közben.
- nem fogom engedni hogy oda vissza menj, ha ez bekövetkezne, de nem fog, akkor elszököm veled. Rengeteg helyet ismerem,és mivel van szárnyad te is megközelítheted őket ,de téged szívesen elviszlek a hátamon. Nem engedem, hogy elszakítsanak bennünket. hála neked újra élek, újra érzek és nem akarom mindezt elveszíteni - csókolgatni kezdtem az arcát, hogy érezze itt vagyok, és nem eresztem el soha.

-El is határoztam hogy mindent megteszek ennek érdekében. Csak szerettem volna hogyha te is tudod bár nem akartalak ezzel terhelni de kénytelen voltam elmondani. Nagyon köszönöm hogy segíteni akarsz de nem akarom hogy te is bajba kerülj miattam. De elvégre még nincs ezen mit aggódnunk.
*Mondtam neki hogy őt is és egyben magamat is nyugtassam holott bennem motoszkált az érzés hogy nem fog sikerülni de nem törődtem vele. Hanem inkább a csókjai varázsoltak el. De a kezemet a szájára tettem hogy negáljon egy kicsit és utána én hosszan romantikusan megcsókoltam.*
-Szeretlek ha még nem mondtam volna elégszer.

- miért terhelné, hiszen ha rólad van szó, akkor már rólam is - sóhajtottam fel. Ketten vagyunk, de a baj és gond még is egy, hiszen a szívünk már egy ütemre dobban, és nincs semmi ami ezt elválaszthatná. Se isten, se démon, se angyal, se ember, semmi.
Kicsit meglepődve néztem rá mikor a kezét a számra tette, de alatta mosolyogtam. Ajkam egybe forrt az övével egy varázslatos csókban, amitől kissé meg is szédültem. Mi ez, ha nem igazi mágia.
- és én mind annyiszor azt válaszolom ,hogy én is téged - mondtam kipirultan, majd újabb csókot csentem tőle.

-Igazad van és sajnálom. De értsd meg mindennél jobban szeretlek és ezért nem akartalak veszélybe sodorni téged. De remélem hogy úgy lesz ahogyan mondtad hogy a kettőnk közti köteléket senki nem oldhatja majd fel. Remélem a következő órán már én is veled tarthatok.
*Mondtam neki lágyan miközben végigsimítottam az arcán. Majd miután megcsókolt a karjaiban maradtam és azok lágy simítását élveztem.*
-Talán gratulálnom kellene az ötösödhöz. Gondolom élvezted a kis harcotok ha jól tudom ez volt az első győzelmed egy harcban nem?
*Kérdeztem tőle mosolyogva.*

- Nincs semmi baj, jobb az ilyeneket megbeszélni. És azért vagyok, hogy segítsek megoldani a gondokat. Én is remélem, ha ott lennél az csak még nagyobb löketett adna nekem - arcomat a kezébe fektettem, és finoman visszacsókoltam őt. Nem szeretem mikor ilyen szomorú, azt meg pláne nem hogy fél attól a helytől.
- köszönöm, nagyon örülök neki, hogy ilyen jól sikerült teljesítenem az órán - mosolyodtam el, majd fejemet a mellkasára hajtottam.
- Biztos jól vagy most már? - néztem fel rá féloldalasan azért még is. Amíg nem mondja ki addig én se leszek nyugodt.

*Miután szóhoz tudtam jutni a csókjától amit nagyon is élveztem és még tovább is akartam hogy tartson de meghallatom a kérdést és egyből válaszoltam rá ahogyan az ő ajka elszakadt az enyémtől.*
-Persze hogy nincs semmi baj mert te itt vagy nekem. Na és persze miért nem lennék jól talán csak beszélnem kellet róla és megosztanom valakivel.
*Mondtam neki hogy biztosítsam afelől hogy nem félek és teljesen jól vagyok.*
-Na és tudod mit megígérem hogy a legközelebbi órádon én is ott leszek. Mit szólsz hozzá?
*Kérdeztem tőle tőle egy kicsit játékosan.*

Szavai most már megnyugtattak, így nyugodtan bújtam oda hozzá. amíg meg tudjuk így beszélni a dolgokat, nem lesz gond, vagy baj. Csak ne titkolózzunk egymás előtt.
- megígéred? - kérdeztem vissza, és rá mosolyogtam.
- Harcolni is fogsz velem? Bár be vallom sokkal szívesebben harcolok veled az ágyban, vagy a fürdőben ruha nélkül - rákacsintottam, majd megcsókoltam az állát.

-Igen megígérem neked.
*Mondtam neki egy kicsit játékosan miközben elkezdtem egy kicsit simogatni a hátát.*
-Én is szívesebben harcolok veled ott de igyekszem hogy elkerüljük az egymás elleni harcot. Elvégre tudom hogy csak egy teszt lenne de én akkor sem lennék képes még csak kezet emelni arra akit szívemből szeretek. Szóval én nem fogok ellened harcolni ha még kényszerítenének sem.
*Majd amikor megcsókolta az államat és pedig őt csókoltam meg.*
-Már alig várom hogy veled mehessek órákra.